Az alábbi írás véleménycikk. A formátumból adódóan a szerző saját véleményét tükrözi. Előfordulhat, hogy a leírtak nem egyeznek a lapunk olvasó által megszokott, elvárt szellemiségével. Ennek ellenére fontosnak tartjuk olyan vélemények megjelenítését is, amik megosztóak, az olvasóink többségi véleményével nem egyeznek. Tesszük mindezt a véleménybuborékok felszámolásának, a kritikus gondolkodás újbóli megjelenésének reményében.
Ha nem értesz egyet a tartalommal, vitáznál vele, írj ellenvéleményt a news@lilapolus.hu címre!
Magyarország tágabb hazájában, az Európai Unión belül kell, hogy megtalálja jövőjét és boldogulását. Ezt az alapigazságot a már 12. éve tartó, erősen autoriterbe forduló rendszer nem hajlandó felismerni. Magyarország az itt élő, dolgozó, adózó és boldogulni akaró emberek otthona, szűkebb hazája. Így alapvető fontossággal bír az, hogy a rendszerben mennyire érzi biztonságban és szabadságban magát az egyén, és mikor válik a rendszer kényszerré, igazságtalanná, tűrhetetlenné. Így jogosan merül fel a kérdés: mit hajlandó eltűrni egy nép az érvényes politikai rendszertől?
Ausztriában, miután Orbán követendő példának, azaz hazánk laboratóriumának kiáltotta ki, igencsak paradox módon pont fordított helyzet állt elő. Úgy tűnt, hogy Sebastian Kurz, osztrák kancellár megirigyelve a magyar autoriter vezető növekvő hatalmát, annak nyomdokaiba lépett, melyhez Orbán a demokrácia és a jogállam szisztematikus lebontásával jutott. Ausztriának azonban sikerült a korrupció gyanújába keveredett kancellárt megakadályoznia a hatalom afrodiziákuma által okozott törekvésében, a józan osztrák közvélemény és az ott még mindig működő demokratikus jogállami rendszernek köszönhetően. Mint ismeretes, Kurz lemondott, és visszavonult a politikától. Ugyanakkor okozott azért kisebb fajta földrengést Kurz kísérlete, aminek kapcsán a Der Standard újságírója megjegyezte, hogy
a liberális demokráciának 10 emlékeztető oltásra lenne szüksége.
A felsorolást Hans Raucher elsősorban Ausztriára vonatkoztatja, ahol a baj nagyságrendekkel kisebb, mint Magyarországon. Az azonban vitathatatlan, hogy hazánkra úgy passzol ez a 10 pont, mint egy méretre szabott öltöny a londoni Seville Row-ról.
A legnagyobb veszély – úgy tűnik – belülről fenyegeti az Uniót, miután felbomolhat az egység és szétporladhatnak alapvető értékek. Ezen munkálkodik Orbán Viktor, aki Európa és az Unió renitens bomlasztójának szerepébe avanzsált az elmúlt évek alatt: illiberális nézetei megfertőzték elsősorban a lengyel kormányt, a szlovéneket, de a belépésre készülő, illiberalizmust fel- és a demokráciát leépítő Szerbiával is egy húron pendül. Az Európai Unió már régen felismerte törekvéseit és az Unió gyengítésére irányuló kísérleteit. Addig azonban, míg Angela Merkel volt a meghatározó iránymutató, akivel Orbán mindig szót tudott érteni a háttérben, és ki tudta engesztelni bizonyos zsarolásszagú egyezségek és üzletek révén, addig az Unió Tanácsának soros elnöke, Emmanuelle Macron várhatóan kevésbé lesz megengedő Orbán irányában. Macron azon az állásponton van, hogy „a jogállam közös kincs, létkérdés az európaiak számára”. Az Unió Bizottságának elnöke, – a Merkel támogatását folyamatosan élvező Von der Leyen (korábbi német hadügyminiszter), – ugyan még mindig valahol egy puhább vonalat képvisel a jogállamiságot és a demokráciát semmibe vevő Orbánnal szemben. A feszültség azonban egyre nő, mert az orbáni hatalommániás politika ragályos, és egyértelműen az Unió belső kohéziós erejét gyengíti.
Nem mellesleg, Orbán Viktor február elején Moszkvába készül, egyebek között Paks 2, a Szputnyik vakcina itthoni gyártása és a gázszállítások növelése okán, melyek nemcsak a magyar emberek, hanem az Unió érdekeinek is ellentmondani látszanak. Ez meg is kongatta a vészharangokat az EU-ban. A jelenlegi, feszültségektől terhes kelet-európai régióban ez a „baráti” együttműködés kiterjesztését célzó tárgyalás alkalmat adhat a két autokrata vezetőnek az orosz-ukrán konfliktus tekintetében is megállapodásra a színfalak mögött.
Az is érdekes adalék, hogy amíg Ukrajna esetleges lerohanása esetére a putyini Oroszország ellen tervezett szankciókkal a tagállamok nagy többsége egyetért, addig Németország – az örökös megalkuvó – ezek közül kivenné Oroszország kizárását a SWIFT-ből (bankok nemzetközi elszámolási rendszere). Ez a németek teljes elköteleződését kérdőjelezi meg a témában. Lengyelország és a balti köztársaságok viszont abszolút azon vannak, hogy minden használható eszközt be kell vetni Oroszország ellen, amennyiben lerohanja Ukrajnát.
Számos jel utal arra, hogy a liberális demokrácia világszerte bajban van, az USA-tól kezdve, Olaszországon át, Csehországig. Nem véletlen, hogy a Momentum elnöke, Donáth Anna a Szabad Európának adott interjújában rámutatott arra is, hogy „a liberális demokrácia válságban van”. Orbán az “oszd meg és uralkodj” elvét a gyűlöletkeltéssel kombinálva olyan illiberális államot épített ki, melyből eliminálta az „összes jogállami féket és ellensúlyt”. A Momentum elnöke szilárdan állítja, hogy az intézmény-központúság helyett a civilek és a társadalom szélesebb rétegeinek bevonása és a részvételiség irányába szükséges elmenni az orbáni autoriter vonal helyett. Csak így lehet helyreállítani a hétköznapi emberek jogbiztonságát, és elejét venni a hatalommal való visszaélésnek.
A NER testére passzított, hamis kétharmados rendszerében a Fidesz bármit és mindent megtehet kontroll és következmények nélkül. Mindennek ellenére a független civil szervezeteket, mint a Freedom House-t, nem lehet ezekkel a módszerekkel megvezetni, amely legutóbb közzétett minősítése szerint Magyarország az első uniós állam, amely már csak „részlegesen szabad”. Az EBESZ példátlan módon, teljes körű megfigyelő misszió küldését fontolgatja a magyarországi választásokra, László Róbert választási szakértő szerint. A két korábbi választásra „korlátozott missziót” küldtek, és „előremutató, konstruktív jelentésben” fogalmaztak meg számtalan ajánlást a választások tisztább, átláthatóbb formájának megteremtésére. Ezekből az Orbán-kormány egy szép kerek számnyi, azaz 0 javaslatot valósított meg.
Sok jel mutat arra, hogy a magyar nép elérkezett a tűrése határára. Az ellenzéki kormányváltás várva várt megvalósulása esetén viszont még jó ideig számolni kell Orbán befolyásával, hiszen hosszú évekre a saját embereit betonozta be kulcsfontosságú pozíciókba. Családtagjai és érdekköre a gazdaság jelentős részét a kezében tartják. Viszont számolni kell azzal is, ha Márki-Zay a hűbéri rendszer felszámolását komolyan veszi, az kemény összecsapásokat eredményezhet, ez pedig polgárháborús állapotok kialakulásához vezethet Magyarországon.
