Pár napja szellőztették meg a tervet, Semjén Zsolt tegnap beterjesztette a törvényt (sokszor végeztetik el vele a piszkos munkát, de valljuk be, jól áll neki), ma pedig a 133 – sőt 133+5! – bátor ember már meg is szavazta azt.
A lényeg: jövő februártól a törvény értelmében a 100 milliárd forintnál nagyobb árbevételű élelmiszer-kiskereskedelmi láncoknak fel kell ajánlaniuk a lejárathoz közeledő élelmiszereiket az államnak. Ezt 48 órával a minőségmegőrzési határidő lejárta előtt kötelesek megtenni, emellett, de ez most mellékes, a nagy láncok kiskereskedelmi adójának legfelső sávjában 2,5 százalékról 2,7 százalékra emelték az adót.
A kormánypárt azzal érvelt a törvénymódosítás mellett, hogy az élelmiszer-hulladék felelős az ember általi üvegházhatású gázok kibocsátásának nyolc százalékáért, és az ételpazarlást 2030-ig a felére kell csökkenteni.
Első olvasásra ez nagyjából rendben is lenne, a célok nemesek, bár erősen kétlem, hogy a törvény kiállja majd az alkotmányossági próbát. Egyfelől milyen alapon vesszük el ingyen a cégek még használható, pénzzé tehető termékeit? Ilyen alapon mondhatnánk azt is: a gyógyszertárak két hónappal a lejáratuk előtt ingyen osztogassák a gyógyszereket, a megmaradt napilapokért pedig délután hat után ne kelljen fizetni, hiszen ezek is ugyanazokat a célokat szolgálják: kisebb környezetterhelés + segítség a rászorultaknak.
Aztán az is kérdéses, hogy az állami szétosztás mennyire lesz hatékony és igazságos. Ugyanis most a szegényebbek „lelkesen” veszik az ilyen termékeket leárazva (ez az általános gyakorlat), akár féláron, lehet, most ők hoppon maradnak, mert nem jut nekik az olcsóbból, rosszabb esetben pedig az áruházláncok a beszolgáltatási kötelezettség okozta veszteségeik mérséklésére megemelik az áraikat, s akkor a példabeli szegényebbek duplán rosszul járnak.
Aztán van itt még valami! A kormányzó erők, élükön a kihegyezett lándzsával hadonászó Lázár Györggyel folyamatosan a nagy külföldi élelmiszerláncokat akarják – túlnyomó többségében mondvacsinált indokokkal – megregulázni. Na már most: kikre vonatkozik ez a törvény? Igen, az Aldira, az Auchanra, a Lidlre, a Penny Marketre, a Sparra és a Tescóra, vagyis a külföldiekre. És kire nem? A CBA-ra, a Reálra és a Coopra, vagyis a magyarokra. De nem azért, mert az ő forgalmuk nem éri el az évi 100 milliárdot, hanem mert ők franchise-rendszerben működnek, azaz papíron nem egy nagy cég, hanem sok kicsi összekapcsolódása.
De érti egyébként valaki, hogy mi a logika abban, hogy egy nagy nem pazarolhatja az élelmiszert, de sok kicsi igen?
Egy biztos, ha én lennék a Tesco (Lidl, Aldi,…) vezetőinek helyében, feldarabolnám a céget 100 milliárd alatti kisebb egységekre, ezzel megüzenve Lázárnak és Semjénnek: tehettek ti nekünk ti egy szívességet!
