Extra. Romkocsma a VII. kerületben. Rendhagyó, és számomra szokatlan helyszín egy ilyen kaliberű konferenciához. Kíváncsian vártam, milyennek bizonyul a kerek asztalkákkal, informálisan berendezett tér, színpaddal, megfelelő hangosítással, hangulatvilágítással.
Mivel fél órával a kezdés előtt érkeztem, volt időm felmérni a terepet. Érdeklődéssel figyeltem az előkészületeket, főként a terület szélére felállított, jól megvilágított fehér táblát, melyre egy grafikus kolléga (Szilárd) elkezdte felrajzolni a Momentum logóját, Európa térképének körvonalait, és felkerült a témakör meghatározása is. A későbbiekben csodálattal figyeltem, ahogy Szilárd lényegre törően, figuratív módon, azonnal megjelenítette a megszólalók által közölt gondolatok lényegét.
A rendezvény Cseh Katalin és Donáth Anna beszédeivel indult. Katka összefoglalta a rendezvény célját, vagyis, hogy Európa polgárainak véleménye, javaslatai az Unió jövőjét illetően olyan platformot kapjanak, ahol a szavuk meghallgattatik és hatással lesz „tágabb hazánk, Európa” jövőjének alakulására. Anna pedig az új lendületvétel szükségességét hangsúlyozta, mint a további fejlődés, előrelépés zálogát, különös tekintettel az uniós országokban születő tudományos eredmények Európában történő megvalósítására.
Az Unió ALDE pártcsaládjának alelnöke, Berg Dániel moderálta azt az angol nyelven folyó „zoom meetinget”, ahol az óriás kivetítőkön keresztül találkozhattunk egy lengyel, egy német és egy romániai EP-küldöttel a pártcsaládból. (Közülük, nem mellesleg, kettő hölgy volt!) Ebből én különösen figyelemre méltónak a jogállamiság hiányára utaló bizonyító jelek példákkal történő illusztrálását tartottam, mivel így az utca emberének is kézzelfoghatóvá vált az, hogy valójában mit is értsen jogállamiság alatt. Kedvem lett volna igazságügy-miniszterünket, Varga Juditot (aki egyebek között abban is bűnös, hogy képtelen a jogállamiságot értelmezni,) ennek a típusú kínzásnak alávetni, vagyis hogy ezt a közvetítést végig kelljen néznie. Kétségkívül megtanulta volna – jobb későn, mint soha alapon.
Ami igazán elvarázsolt, az az ezt követő interaktív, de igen jól moderált vita volt az Unió és Európa jövőjével kapcsolatban vitaindítóként feltett 3 alapvető kérdésről:
- Mit jelent számodra Európa?
- Milyen lényeges reformra tennél javaslatot az Unió működését érintően?
- Milyen Európában szeretnél élni?
A válaszok és javaslatok közül én leginkább olyanokkal tudtam azonosulni, mint „Európa mi vagyunk”, „minősített többséget a döntéshozatalban”, és „korrekt Európában akarok élni”. Minden hozzászólni kívánó megkapta a szót gondolatai rövid kifejtésére, így sokkal több fért bele az interaktív részbe, mint amiről álmodni mertem.
Mindeközben a szervezők nem hagyták az összegyűlteket éhezni, szomjazni. Az esemény svédasztalos kényeztetéssel és kötetlen beszélgetéssel zárult.
Ha őszinte akarok lenni, érkezésemkor kissé elképedtem az esemény formátumán és helyszínén, mivel az én szótáramban eddig a “konferencia” egymást követő széksorokat, egyetemi előadóterem-szerű berendezést, vagyis klasszikus, hagyományos rendezést jelentett. Én ilyeneken vettem részt “korábbi” életemben. Tekintettel azonban az esemény céljára, a bevonni kívánt közönségre és az egész kivitelezés mikéntjére, revideáltam órákkal korábbi álláspontomat: ez a rendezvény úgy volt remek, ahogy volt, ahogy ezt ott, azon a helyszínen megvalósították. Tudva, hogy a megfogalmazott javaslatok, ötletek el fognak jutni a címzetthez, most már csak az van hátra, hogy mostantól bizakodjunk abban, hogy az elhangzott építő javaslatok közül jó néhány meg fog valósulni a nem túl távoli jövőben.
