Momentum és sport. Az a gyanúm, kevesek fejében szorosan összetartozó fogalmak. Mondjuk a kormánypárti politikusok, sajtómunkások kommunikációjában talán mégis, igaz, negatív értelemben. NOlimpia = hazaárulás, Stadionstop = sportellenesség, momentumosok = kígyóvállúak.
Ez persze egy marhaság, de az azért igaz, hogy a párt kommunikációjának fókuszába ritkán kerül a sport. Hogy ezt a hiányosságot pótoljuk, Garamvölgyi Bencét, a Momentum sport szakpolitikai munkacsoportjának vezetőjét kértük egy beszélgetésre.
Kezdjük egy kis „személyeskedéssel”! Hogyan lettél a párt fősportosa?
Nagy lelkesedéssel sportoltam, futballoztam, de egy keresztszalag-szakadás 2011-ben véget vetett a pályafutásomnak. Négy évvel később Brüsszelben gyakornokoskodtam, az Európai Bizottság Oktatási és Kulturális Főigazgatóságának (DG EAC) Sport Osztályán szereztem tapasztalatot. Én már a NOlimpia és a párttá alakulás előtt momentumos voltam, de formailag nem vagyok alapító, és frontpolitikusi ambícióim sem voltak soha. De a sport munkacsoport elindításában szerepem volt, s bevallom, örülök ennek az interjúnak, mert eddig nem nagyon voltunk láthatóak.
Civilben mivel foglalkozol?
Jelenleg a Budapesti Sportszolgáltató Központ ügyvezetője vagyok. Mi üzemeltetjük a fővárosi tulajdonú sportlétesítményeket, például a Városligeti Műjégpályát, és igyekszünk a fővárosi lakosság sportolási igényeit kielégíteni. Emellett nemrég került sor a hazai sportdiplomáciáról szóló doktori disszertációm házi vitájára, de a nyilvános védés még hátra van.
Térjünk akkor át a párt és a sport viszonyára! Lehet, hogy belülről is így látszik, de kívülről biztosan: a NOlimpia mozgalom a Momentum időszámításának kezdete. Te ebben hogy voltál benne?
Akkoriban én az Emberi Erőforrások Minisztériumában dolgoztam, a nyílt kampányban így nem vettem részt. Fekete-Győr Andrásnak és a Momentum csapatának segítettem a szakpolitikai felkészülésben, mondhatni: háttérmunkát végeztem.
Egyébként mi a véleményed egy budapesti olimpiáról? Van realitása? És jó lenne az nekünk?
Azt gondolom, nem érzelemvezérelten, hanem racionális megfontolások alapján kell döntenünk ebben a kérdésben is. Nem zárkózóm el tőle, hogy valamikor legyen Budapesten olimpia, de azt semmiképp nem szeretném, ha a rendezés újabb lopásokra adna lehetőséget, illetve egy romlott rendszer hitelesítését szolgálná. Egyébként akármit mond Orbán, lehetett tudni, hogy outsiderként indulunk, nem nagyon rúghattunk volna labdába akkor sem, ha a budapesti pályázat versenyben marad.
Ezt mire alapozod?
Létezik egy úgynevezett Sportpolitikai Erőindex (Sports Political Power Index), ami azt mutatja meg, hogy egy adott kormányzat mennyire képes érvényesíteni az akaratát a nemzetközi sportban. Na, ez alapján az amerikaiak és a franciák brutális fölényben voltak velünk szemben. Szóval hamis vád az, hogy álomgyilkosok vagyunk, egyszerűen csak realisták. El kell fogadni: az olimpiákat nem a kis országokra szabták, hiába a sokat hangoztatott Agenda 2020! Összességében nyugodtan mondhatom: a NOlimpia inkább volt hazafias tett, mint hazaárulás.
Akkor tehát egyértelmű siker volt ez az akció?
Bevallom, anno nekem voltak fenntartásaim, de végül komoly politikai eredményt sikerült felmutatni. És nem csak azt kell értékelni, hogy a NOlimpia meghatározta a párt identitását, politikai fejlődését, de másfelől egy komoly égéstől sikerült valószínűleg megmentenünk az országot, s megspóroltuk azt a csomó pénzt, ami a pályázat további szakaszára ment volna el. Mondjuk az igazi az lenne, ha ezt a megtakarítást a rendszeres testmozgás népszerűsítésére, közegészségre fordították volna, de tudjuk, sajnos nem arra költötték.
Elképzelhetőnek tartod, hogy a kormányváltás után a sportügyek a Momentumhoz tartozzanak?
Jelenleg nincs olyan kiterjedt szakemberállományunk, hogy ezt mi vegyük át, ráadásul a Jobbik kifejezetten ambicionálja, s nyílt titok: az olimpiai bajnok vízilabdázót, Steinmetz Ádámot szánják a sportügyek fő felelősének. Ugyanakkor azt gondolom, erős sportirányításra lesz szükség, és abban nekünk is szerepet kell vállalnunk. Egyébként még a kígyóvállúak vádhoz: ez egy hülyeség, sokan és komolyan sportolnak a pártban, példa erre Aranyosi Gábor, válogatott maratonista kajakozó.
Ha már rátértünk a makrokérdésekre: mit gondolsz, a magyar sport részesdése a GDP-ből sok? Kevés? Pont jó?
Az Eurostat szerint Magyarország a GDP 2,5%-át költi sportra, ami nagyon sok, hiszen az EU átlaga 0,7%. Ugyanakkor azt is tegyük hozzá: 2010 előtt a különböző szoci kormányok hagyták tovább rohadni az amúgy is lerohadt infrastruktúrát, ebben az ügyben Orbánéknak tényleg lépniük kellett. Sokat hangoztatott tézis, hogy minden egy forinttal, amit a sportra fordítunk, két-három forint egészségügyi kiadást takarítunk meg. Ez igaz, csak éppen nem az élsportra fordított állami támogatás esetében.
Akkor sok a 2,5% vagy sem?
Sok. De mégsem bánnám, ha ennek a rengeteg pénznek a nagy része szabadidősportra, egészségügyi prevencióra menne el. A mindennapos testnevelés bevezetése ugyan jó döntés volt, de ennek a hatásai csak később látszanak, jelenleg az a helyzet, hogy az Európai Unióban a fizikai aktivitás tekintetében hátulról a harmadikok vagyunk, ami elég tragikus. Egy biztos, ez a forrásbőség nem lesz fenntartható. És még egy dolog a 2,5% értékeléséhez: ebben a TAO-pénzek még benne sincsenek!
Pedig az sem egy marék apró, tíz év alatt 923 milliárd jutott ebből a sportra… Mi a véleményed a TAO-ról?
Egy biztos, hála az állam bőkezűségének és az ugyancsak közpénznek tekinthető TAO-rendszernek, a magyar élsport soha nem állt ilyen jól finanszírozás tekintetében. A túlfinanszírozással – mert jelenleg erről van szó, főleg az úgynevezett látványsportágakban – az a baj, hogy nem segíti elő a hatékonyságot és nem támogatja a versenyt, ami, lévén sportról van szó, különösen kirívó. A piaci alapú szponzoráció elsorvadt, marad az állami támogatás.
Akkor ha mérlegre tesszük a TAO-t, összességében hogyan értékelhetjük?
Nehéz kérdés, mert a mérleg mindkét serpenyőjében sok van. Egyébként tudni kell, ez az ötlet még a szocialista kormányzás alatt a Nemzeti Sportstratégiát kidolgozó Elbert Gáboré volt, de nem egészen így képzelte, és az ő idejükben meg sem valósult. Egy biztos: ha ezt sokan nem is látják, a TAO nagyon sokat segített a magyar sporton, főleg a szegényebb vidéki klubokon. Érdemi segítsége lenne az utánpótlássportnak, és az alulról szerveződő sportnak. Ezzel szemben a pénzek nagy része, eltérően az eredeti szándéktól, visszaáramlik az élsportba, így versenytorzító hatása is van. Arról nem is beszélve, hogy a TAO-befizetés a politikai lojalitás kivívásának eszköze lett, nem véletlen, hogy a rendszer legnagyobb nyertese a kormányfő szívének oly kedves Felcsút.
Még az előző kérdésre adott válaszodhoz kapcsolódik: sokan vélekednek úgy, hogy Orbánék államosították a magyar sportot…
És igazuk is van, gyakorlatilag ez történt. Ennek jele az is, hogy a sportirányításra rátelepedett a Fidesz, az ötvenes évek óta nem fonódott ennyire össze a politika és a sport. A szakági szövetségek élén szinte csak pártkáderek ülnek, a civil sportirányítás autonómiája megszűnt. A rendszertől amúgy sem idegen urambátyámvilág itt még az élet más területeinél is jellemzőbb.
Ha már az elképesztő költekezésekről esett szó: Orbán szemmel láthatóan nem adta fel olimpiai álmait, ennek érdekében vállaljuk be rengeteg világverseny megrendezését, s húzzuk fel hozzá az uszodákat, csarnokokat, stadionokat. Ez szerinted mennyire hasznos a nemzetgazdaság és az országimázs szempontjából?
Kétségtelen, a sportinfrastruktúrát kialakítottuk, de nem elég célirányosan, sok felesleges létesítmény is felépült. Az, hogy például 2017-ben Magyarország több mint száz (!) nemzetközi versenyt rendezett, közte az úszó-világbajnokságot, meg bevállaltuk az atlétikai vb-t is, szerintem több a szükségesnél. Ezek rövid- vagy hosszútávú haszna sem gazdasági, sem országimázs-szempontból nem igazolható. Aki ezt állítja, az egyszerűen nem mond igazat. A vizes vb alatt például a szállodai kapacitások kihasználtsága alig nőtt. Egy szlovén kutatás szerint pedig a náluk megrendezett kosárlabda Európa-bajnokság lényegében csak az országon belül növelte Szlovénia „láthatóságát”.
Vagyis a hazai világversenyekre költött milliárdok mind ablakon kidobott pénzek?
Ilyet nem állítok, csak azt, hogy a kommunikált előnyök köszönőviszonyban sincsenek a valós előnyökkel. Egyébként vannak olyan események, amiket egy ilyen kis országnak is érdemes megrendezni, jó példa volt erre a győri Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál is a már emlegetett 2017-es évből. Az is pozitív hozadéka ezeknek a rendezéseknek, hogy erősödött a sportbeli önkéntesség, a civil felelősségvállalás is.
Az egyik legnagyobb pénzzabáló a Forma–1, ami minden évben súlyos milliárdokat visz el…
Kétségtelen, az F1-es jogdíjak a sporteseményre költött tortából egy hatalmas szeletet hasítanak ki. Egy magunkfajta országnak ez nagyon megterhelő, viszont tényleg a világon mindenütt nézik, azaz pozitív hatással van az országimázsra, bár szerintem nem áll arányban a költségekkel. Sokkal nagyobb a gond a hajdúnánási Moto GP-pályával. A felépítésére, a jogdíjakra fordított sok-sok milliárd legfeljebb nagyon-nagyon hosszú távon lehet kifizetődő. Ráadásul egy olyan sportágba fektetünk, amivel nem a jövő felé tekintünk, inkább az itt lévő, külföldi autógyártóknak kedvezünk vele! Ezek a technikai sportágak környezetszennyezőek, ezért inkább a korszerűbb, zöld autó-motorsport felé kellene fordulni.
És akkor elérkeztünk a mi fehér elefántunkhoz, a magyar futballhoz. Azzal mit kellene, mit lehetne kezdeni?
A Momentumnak van egy futballprogramja, szerintem más pártnak nincs is ilyen. Ennek Kele János a tudora, részletesebben ő tudna róla beszélni. Egy biztos: a labdarúgás, ahogy néhány más sportág is, a magyar kultúra része. Mivel magam is futballoztam, így szívemen viselem a magyar foci sorsát. Egyet biztosan állíthatok, hogy a politikának ki kellene vonulnia belőle, nem jó, hogy az NB1 ma már inkább NERB1, nem jó, hogy ilyen szinten rátelepszik a sportra a politika. Ameddig Orbán marad a hatalmon, nem lesz versenyképes a magyar foci, az urambátyámvilágban ez nem lehetséges. Az elképesztő mennyiségű pénzzel kitömött Puskás Akadémia teljesítménye a legékesebb bizonyítéka arra, hogy rossz úton járunk.
A feleslegesen felhúzott létesítményekről esett már szó. Szerintem a következő kormánynak az lesz a legnagyobb kihívás, hogy miként tudja majd ezeket fenntartani. Mert abban nyilván egyetértünk, nem kellene sok-sok, omladozó, gazfelverte „akasztói stadion” az országban!
Valóban ez egy olyan probléma, amit mindenképpen kezelni kell. Mielőtt ebbe belemennék, újra megismétlem, az elmúlt tizenegy évben sok olyan sportlétesítmény épült, amire valóban szükség volt, köztük uszodák és sportcsarnokok, stadionok. Főleg az utóbbiakból azonban olyanok is, amik messze a lakossági igényeket meghaladó kapacitásúak. Kell egy határt húzni, hogy meddig támogassa az állam az élsportot szolgáló, fenntarthatatlan létesítményeket. A sportlétesítményeknek társadalmi célokat is kell szolgálnia, de a legtöbb stadion nem így épült fel. A TAO létesítményfenntartásra szánt részét mindenképp meg kellene tartani, s bár attól tartok, néhány létesítményt muszáj lesz engednünk, a döntő többségét meg kell őrizni. Őszintén szólva nem tudnék egyértelmű választ adni a „hogyan” kérdésre, valami kreatív megoldásra lenne szükség, és nyilván a kluboknak is hozzá kell járulni a fenntartásukhoz.
Még egy záró kérdés: a sport az a szegmens, ami talán a legtöbbet köszönheti a NER-nek, biztos, hogy ők „ellenségesen” fogadnak minden változást. Nekik mit üzenünk?
Ahogy a magyar sportot gyakorlatilag felvásárolta az állampárt, így a sportolók egy jelentős részét is megvette saját célja elérése érdekében. Hol vannak azok az élsportolók, akik elmondanák, mi a rossz a magyar sportban, ki hallgatja meg őket? Az állami irányítás jelszava mintha ez lenne: Kapsz sok pénzt, de fogd be a szádat! Mi azt üzenjük: a magyar sport és sportolók érdekeit fogjuk képviselni, ellenben Orbán Viktorral, akinek oligarcha haverjai szétlopták ezt a szektort is! Hosszútávon fenntartható, teljesítményorientált és tudásközpontú keretrendszert kell kialakítani, és a döntéshozatalba mindenképp be kell vonnunk az élsportolókat is.
