A következő napokban sorban bemutatjuk a Momentum listás jelöltjeit. A mai interjúnk a Momentum korrupcióellenes harcának egyik szimbolikus alakjával, a lista hatodik helyezett Paróczai Anikóval készült.
Paróczai Anikó magyar közgazdász, politikus, 2019 óta kispesti önkormányzati képviselő.
2018-ban pedig csatlakozott a Momentum Nemzetközi Irodájához.
2020-ban átláthatósági tanácsnokként feltárt egy kispesti korrupciós ügyet, amiben Kránitz Krisztián, Lackner Csaba és Gajda Péter voltak az érintettek. Paróczai megtalálta és levideózta Kránitz spanyolországi medencés villáját, amely nem szerepelt a vagyonnyilatkozatában. Ezt követően Paróczait feljelentették becsületsértés és különleges adatokkal való visszaélés miatt.
Szabolcsban születtél, Nyíregyházán érettségiztél, Debrecenbe jártál egyetemre – mégis Kispestről ismer igazán az ország közvéleménye. Melyik térség problémái állnak közelebb hozzád? Hiszen azért – valljuk be – nem azonosak a budapesti X. és/vagy a XIX. kerület és mondjuk Mátészalka térségének problémái, legyen szó foglalkoztatásról, jövedelmi viszonyokról és szinte bármi másról. A szívedben és a munkád során hova tolódik a hangsúly, ha lehet ilyet kiemelni?
Nem tudnék választani, mindegyik eddigi lakóhelyem identitásából magammal vittem valamit. Imádok hazamenni Szabolcsba a szüleimhez, lekvárt főzni, mézet pergetni vagy épp kemencében kenyeret sütni. Annak a szolidaritásnak, ami a szabolcsi (vagyis igazából én szatmári vagyok) tehát szatmári embereket jellemzi, az egész országot át kellene hatnia.
A cívis városban jártam egyetemre, több életre szóló barátság köttetett ott, főleg olyanokkal akik hasonló világnézettel rendelkeznek. Itt tanultam meg igazán csapatban dolgozni, társadalmi felelősséget vállalni szakkollégiumi vezetőként és közösséget építeni.
Budapest pedig egy világváros, ami az izgő-mozgó életvitelemhez tökéletesen passzol, tele van lehetőségekkel és mégis meg lehet benne találni a szatmári szilvalekvárt vagy a hazai akácmézet.
Vannak olyan problémák, amik sajnos szinte minden magyart összekötnek, ilyen például az omladozó állami egészségügy, miközben a kormány szisztematikusan terel minket a magán egészségügy felé, az egyre nehezebben hozzáférhető színvonalas közoktatás vagy a nehézkesen működő vasúti közlekedés (ami például pontosan a Mátészalka – Budapest vonalon borzalmas).
Wiki oldaladról kiderül, hogy azért költöztél haza Franciaországból, mert egy „sikeres, modern és tisztességes országért szeretnél dolgozni”. Kispesten rendesen bele is nyúltál a darázsfészekbe átláthatósági biztosként. Hogy kezdődött a Kránitz ügy?
9 nappal a választások előtt körbejárta a propagandát egy felvétel, amin egy kispesti képviselőre megszólalásig hasonlító férfit láttunk és hallottunk, amint arról beszél, hogy azok a képviselők akik nem keresik meg évente a 100 millió forintot, “hülyék”. Én már akkor elhatárolódtam ettől, viszont érdemben csak megválasztásom után tudtam foglalkozni a problémával.
A választások után egy három pontos akciótervet raktam le az asztalra: cégátvilágítások, cégátalakítás és személyi felelősségrevonás.
A javaslat elfogadása sajnos nem ment zökkenőmentesen, mára viszont eljutottunk odáig, hogy sokadik nekifutásra az év végi közgyűlés előtti bizottsági ülésen végre többség sorakozott fel az érdemi cégátvilágítások mellett.
A Fidesz/NER felől tudjuk, hogy jönnek támadások. De számítottál-e arra, hogy az ellenzéki oldalról is szembefordulnak veled, mi több, konkrét fenyegetéseket is kapsz tőlük? Ez hogy történt pontosan és mit tervezel erre reagálni? Mert a pletykák szerint figyelmedbe ajánlották Kránitz vagyonnyilatkozatának egyéb részeit, melyben egy fegyver is található.
A politika egy konfliktusos műfaj, viszont érdemes bölcsen megválogatni ezeket a vitákat. A kispesti viszonyokat sem úgy kell elképzelni hogy mindig mindenki vitázik. A cégátalkításokkal kapcsolatban például egyetértettünk a helyi Fidesszel, amikor a jelenlegi vagyongazdálkodási szempontból már kissé elavult önkormányzati szerv helyett a korlátolt felelősségű társasági cégformát javasoltuk. De például az önkormányzat vezetésével közösen adtunk át emléktáblát és fát az első kispesti kertnél Bálint György emlékére.
Amikor azonban kell, akkor ki tudok állni az értékrendem mellett, megmondom őszintén konkrét fenyegetésekre nem emlékszem, azt tudom hogy nem bántak mindig kesztyűs kézzel velem. Viszont amit nemrég megtanultam, az az, ha bárki úgy érzi, hogy veszélyben van vagy fenyegetést kapott jelentse azt a rendőrségen.
A politikai munkád mellett számos önkéntes, másokat segítő kezdeményezés köthető a nevedhez. Például a Horizont Női Politikusképzőt is te hoztad haza. Miért van erre szükség Magyarországon? És így a második évfolyam félidejénél járva hogy érzed, elérte azt a hatást, amit elképzeltél?
A rendszerváltás óta érdemben nem változott a női képviselők aránya a Parlamentben, önkormányzati szinten pedig minél többen laknak egy településen, annál kevesebb a női képviselő. Mintha lenne egy üvegplafon a nők politikai szerepvállalásában. Az egyenlőbb reprezentáció itt is kiemelten fontos, ehhez pedig az egyik eszköz az, ha támogató közösségeket hozunk létre, ahol a női politikusok tudják egymást segíteni. Ez természetesen nem elégséges feltétel az egyenlőbb reprezentáció elérésében, de mindenképpen szükséges eszköz.
Vannak olyan képviselők, akik szerint nem feltétlenül kell helyi „kijáróembernek” lennie az országgyűlési képviselőnek. Te az előválasztási kampányodban több helyi problémát is felvetettél (pl. Kőbánya-Kispest vasútállomás felújítása, ami nem csak a város, hanem az ország szégyenfoltja is) – ezeket listás képviselőként feladatod bevinni a parlamentbe és képviseled majd ugyanúgy a kispesti, kőbányai érdekeket, mint az országos kérdéseket?
Egyrészt voltak olyan ígéreteim, mint például a Hős utca helyzetének megoldása a helyi civilekkel (a Kontúr Egyesülettel) közösen, amit mindenképp elő szeretnék mozdítani a parlamenti munka során. Arról, hogy ez eddig miért nem került megoldásra, elég summás véleményem van, hiszen legfőképp politikai akarat kérdése volt. Több olyan ügy, amivel eddig foglalkoztam, elkerülhető lett volna olyan törvényi szabályozással, ami az állampolgárokat védi, legyen szó akár egy szomszédba történő út vagy társasház építéséről. Azt gondolom, hogy ha mikroszinten látjuk a legégetőbb problémákat, amikkel a lakosság szembesül, akkor tudunk ezekről érdemben makroszinten is beszélgetni és megoldási javaslatokat felvázolni törvények formájában.
Jó eséllyel a DK-s Arató Gergely nem csak az előválasztáson, hanem az „éles” választáson is bekerül az országgyűlésbe. Hogyan tervezed az együttműködést vele, ha helyi kérdésekről van szó?
A kőbányai és a kispesti választók döntöttek, én pedig tiszteletben tartom az ő döntésüket. Arató Gergellyel már most is igyekszem együttműködni, hiszem hogy ez kispesti önkormányzati képviselőként kötelességem is, és természetesen a térség a jövőben is számíthat rám, mindig igyekszem majd felhangosítani azok hangját, akiket nehezen hallanak meg.
Ha választani lehet, milyen feladatot vállalnál országgyűlési képviselőként? Alapul véve a mai szervezeti modelljét, milyen bizottságban, bizottságokban vállalnál szerepet és milyet? És miért pont azokban, amiket választottál?
Azt gondolom, hogy a következő négy hónapban elsősorban a választásra kell koncentrálnunk, minél több bizonytalant kell meggyőzni arról, hogy most van esély a változásra, méghozzá olyan változásra, amiért megéri elmenni szavazni majd jövő áprilisban. Ennek az ígéretnek a minél több háztartáshoz juttatása pedig minden másnál fontosabb, én épp ezért a következő néhány hónapban biztosan igyekszem majd minél több választóval beszélgetni, minél több kisebb városban és faluban is.
