Az alábbi írás véleménycikk. A formátumból adódóan a szerző saját véleményét tükrözi. Előfordulhat, hogy a leírtak nem egyeznek a lapunk olvasó által megszokott, elvárt szellemiségével. Ennek ellenére fontosnak tartjuk olyan vélemények megjelenítését is, amik megosztóak, az olvasóink többségi véleménnyével nem egyeznek. Tesszük mindezt a véleménybuborékok felszámolásának, a kritikus gondolkodás újboli megjelenésének reményében.
Ha nem értesz egyet a tartalommal, vitáznál vele, írj ellenvéleményt a news@lilapolus.hu címre!
„Én-azonos, őszinte, csiszolatlan” – így jellemzi MZP kommunikációját Kisházy Gergely, a Budapesti Metropolitan egyetem oktatója a Népszava pár napja megjelent cikkében. Az első két jelző kétségkívül talált, ami üdítő pozitívum napjaink politikai kommunikációjában. Azt viszont komolyan kétségbe vonom, hogy csiszolatlan lenne: se nem trágár, se nem fogalmaz rosszul, se nem unintelligens, se nem kiabál.
Viszont úgy szólal meg, hogy azt mindenki értse, még Brüsszelben is.
Nem köntörfalaz, nem burkolja szürke-ködös, homályos köntösbe mondandóját, de nem is tör ajtóstul a házba. Nekem csak az a gondom vele, hogy sok olyan önálló – habár korántsem rossz – gondolattal nyilvánul meg, amiket nem egyeztetett az ellenzéki koalíció pártjaival.
Nem világos számomra, hogy miért kellene neki behatárolnia magát a politikailag úgymond ”elfogadható magatartás- és viselkedésminták” közé, amiknek alapszabályait amúgy is betartja, de azon túl hadd ne kelljen már az „uniform európai politikus” hagyományos, szűk gúnyáját magára erőltetnie. Fújjanak végre új szelek a politika útvesztőiben is, mint ahogy azt a Momentumnál is láttuk, látjuk. Ami pedig a beszédstílusát, „levegővételét” és kiejtését illeti, azzal csak igen apró, alig észrevehető nüanszokon lehetne csak javítani. Jómagam is eléggé jártas vagyok beszédtechnikában, előadásmódban és beszédstílusban; szilárd véleményem, hogy Márky-Zay Péter a jól beszélő, helyesen, érthetően hangsúlyozó és tagoló kevés politikus közé tartozik.
A cikkben szintén megszólaló divattervező hölgy azon állításával ugyan tudok azonosulni, hogy a megjelenés, annak minden külső elemével együtt, 4-6%-ot javíthat vagy ronthat egy politikus megítélésén. A “szomszéd fiúból kis királyfi” hallucináció viszont igen szerencsétlenül megválasztott képi megjelenítés. Márkány Márta divattervező véleményéből csak arra tudok következtetni, hogy kiszemelte Márky-Zayt és családját, mint a jövő áprilisi új kollekciójának potenciális finanszírozóját. Abszolút ellent kell, hogy mondjak annak a kényszerképzetnek, hogy csak a drága ruhatár emelhet az ember megjelenésén, a kifelé sugárzott összhatásán, amit az emberekre gyakorol. Megjegyzem, nem tudom, milyen érzést váltana ki a szegénységi küszöb alatt élő borsodi ellenzéki szavazóból az, ha MZP és családja márkás, több százezer forintot érő ruházatban, órában, stb. pózolna a helyi falufórumon. Továbbá, nem tudom, hogy az uniós tagországok miniszterelnökei közül ki az, aki családostul-gyerekestül kifogástalan öltözetben szokott parádézni hivatalos megjelenései alkalmával. Az Unió egyik legszegényebb országában kifejezetten apolitikus és kontraproduktív lenne az ilyen „rongyrázó” típusú megjelenés.
A pozitív benyomáskeltés sok elemből tevődik össze, egyebek közt: az egyéniséghez és alkalomhoz illő, funkcionális, jól szabott ruházat, megfelelő szín- és anyagkombináció, passzoló kiegészítőkkel, hajviselettel. Ezt nevezem én „well-groomed”-nak. Kétségtelen, hogy ezzel foglalkoznia kell majd, de semmiképp sem a „drága ruhatár” lemeztelenített szemszögéből nézve. Hadd kérdezzem meg halkan, hogy Orbán megjelenésével ki és mikor foglalkozott a saját táborából. Nekem semmi ilyen jellegű kritika nem rémlik, hogy lett volna. Orbánt csakis az ellenzék kritizálta – és joggal –, aminek alapján még az a kérdés is felmerül: melyik oldalon áll a cikkben megszólaló két kritikus?
A több váltás öltözet-ruha viszont kerüljön a kocsiba, a szükséges „gyorsöltözések” megfelelő lebonyolítására és az alkalomhoz illő, tetőtől-talpig makulátlan, alkalomhoz illő megjelenés biztosítására. Az viszont vérlázító feltételezés, hogy az eddig is elfogadott öltöny+nyakkendő ruházatban megjelenő miniszterelnök-jelölttől azért pártolnának el a szavazói, mert nem úgy öltözik, mint a „pornópápa”-ként emlegetett Gattyán György. Csak nem ő lesz ezentúl az etalon?! Ő a sokak által nem túlzottan kultivált ellentmondásos személyiség, aki rengeteg nőt és férfit nyomorított meg testileg-lelkileg, szex-rabszolgasorba taszításukon gazdagodott meg, és mint ilyen, rengeteg trükk a kisujjában van.
Az is nagy igazság, hogy ha valaki csak a külsőségekre ad, az általában belül üres, mint ahogy a hajdani Gemini együttes nem igazán jegyzett, de igen találó Manamana… kezdetű, szókimondó, humoros összeállításában ennek az alábbi módon ad hangot:
„Üres vagyok, mint egy kaszni, nem jön vélem senki ... manamana…” .
