A Két kőkorszaki szaki című amerikai rajzfilmsorozat egy ikonikus jelenetében Béni azt kérdi Fréditől: „Most ideges vagy, vagy hülye?”
Ha én most Demeter Szilárddal eljátszhatnám ugyanezt a jelenetet, azt kérdezném tőle: „Most provokatív vagy, vagy hülye?” Az első lehetőséget most vessük el, mert ha erről van szó, akkor nincs miről beszélni, max csodálkozik az ember: minek?
A másik esetben meg az merül fel: joga van-e valakinek hülyének lenni? Nos, erre az a válaszom: igen, joga van. Csak nem akkor, ha a magyar kultúra egyik őreként (többek között a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatójaként) épp a magyar kultúrát tapossa sárba.
Mert mi másnak lehetne azt nevezni, hogy a „magyar irodalom nyolcvan százalékát kukáznám”. Vagy „gyűlölöm a színházat, mint olyat”. Esetleg a magyar filmről: „kicsi, sárga, de a miénk”. És még: „nem hallgatok rádiót”.
Ez utóbbi különösen annak fényében érdekes, hogy ő a magyar könnyűzene megújításáért felelős miniszteri biztos is, aki épp a Petőfi rádió átalakításán bütyköl. Magyarán olyan rádióhoz nyúl hozzá, amiről azt sem tudja, mit ad.
Szóval Demeter kultúrpolitikus kirohanása olyan, mint ha Semjén Zsolt mondjuk az egyházat gyűlölné, s a katolikus papok nyolcvan százalékát kikukázná.
Vagy Pintér Sándor verbálisan leszámolna a terrorelhárítókkal és a magyar rendőrségről mondaná azt, hogy kicsi, sárga, de a miénk.
Esetleg Németh Szilárd hirtelen felindulásában azt mondaná: gyűlölöm a velős pacalt.
De ezzel már tényleg nem szabad viccelni. Bocsánatot kérek N. Szilárdtól! És D. Szilárdért.
