Az alábbi írás véleménycikk. A formátumból adódóan a szerző saját véleményét tükrözi. Előfordulhat, hogy a leírtak nem egyeznek a lapunk, olvasó által meszokott, elvárt szellemiségével. Ennek ellenére fontosnak tartjuk olyan vélemények megjelenítését is, amik megosztóak az olvasóink többségi véleménnyével nem egyeznek. Tesszük mindezt a vélemény buborékok felszámolásának, a kritikus gondolkodás újboli megjelenésének reményében.
Ha nem értesz egyet a tartalommal, vitáznál vele, írj ellenvéleményt a news@lilapolus.hu címre.
Köztudottan Magyarország viccpártja a Kétfarkú Kutya Párt. De az már korántsem vicc kategória, hogy viselkedésükkel, leginkább a 2022-es választásokon történő önálló indulásukkal megtorpedózhatják az ellenzéki kormány- és rendszerváltást.
Az ellenzék közös, hatpárti miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter gesztust tett a Kutyák felé: az ellenzékhez történő csatlakozásért, vagyis ha nem indulnak el önállóan a jövő évi választásokon, akkor cserébe garantáltan kapnak a listán egy biztos befutó helyet. Ezt Kovács Gergely, az MKKP vezetője nemrég a Hit Rádióban elutasította. Kijelentette, hogy az MKKP a listaállításhoz szükséges 71 jelölttel el fog indulni önálló pártként.
Érdemes megnézni pontosabban, hogy mi motiválta erre a lépésre a Kutyákat. Több dolog is logikusan felmerül, ha megismerkedünk a szabályozási háttérrel, egy-két adattal, illetve párt- és kampányfinanszírozási kérdésekkel.
1./ A Wikipédia szerint az MKKP célja. „hogy a magyar politikai elitet parodizálva bebizonyítsa működésük visszásságait, bírálva a többi párt korrupt, pénzközpontú működését”. A paródia még csak-csak rendben lenne, de az idézet másik felére kifejezetten ráillik – a napokban történteket figyelembe véve -, hogy vizet prédikál, miközben bort iszik. Ugyanis: ha képesek lesznek 71 jelöltet produkálni Budapesten és 14 megyében összesen, akkor 485 millió forint állami kampánypénzre számíthat a párt. Ez valamivel több, mint a teljes ellenzéki összefogásnak járó pénz 65%-a. Hogy lehet ez? A magyarázat az, hogy ha egy vagy több párt úgy dönt, hogy közös listán indul, akkor egy pártnak minősül a költségvetési kampány finanszírozás szempontjából. Így tehát érthető, hogy a Kutyák részére a közös listás helyekből egy hely kétfarkú kutya fülét sem ér.
Ez világosan mutatja, hogy az ő esetükben nem elkötelezett kormány- és rendszerváltásról van szó, hanem a jövőbeli, adott esetben az elkötelezetteknek is igencsak fájó, kétértelmű paródiák és viccek, valamint a Kutyák elitjének pénzügyi megtámogatásáról. Az éves költségvetési párttámogatásról akkor még szót sem ejtettünk, ami azoknak a pártoknak jár, amelyek az országgyűlési választásokon megszerezték a listás szavazatok minimum 1%-át. Ehhez még hozzájön a párt támogatásra jogosult pártalapítványok támogatása. Egy bevett gazdaságtörténeti és bűnügyi mondás szerint, ha a motivációk nem tiszták, „follow the money!”, azaz keresd a háttérben a pénzt.
2. Könnyen belátható az is, hogy ha a Kutyák beállnak az ellenzéki összefogásba, akkor nemcsak hogy kisemmizik magukat, hanem identitásukat is elveszítik, és így szavazóik nagy részét. Gyakorlatilag tehát megsemmisülnének. Mivel az MKKP szavazótábora több mint fele részben fideszes érzelmű, a maradék döntő többsége pedig volt jobbikos, itt nem igazán beszélhetünk komoly elvi elköteleződésről a kormányváltás, még kevésbé a rendszerváltás iránt. Önálló pártként indulásuknak csupán annyi pozitívuma lehet, hogy a Fidesz egy kicsivel több szavazót veszít el, mint az ellenzéki összefogás, így tehát a mérleg nyelve enyhén az összefogás javára billenhet.
3. / A kampányköltés könyvelése igen egyszerű, mint ahogy azt a korábbi kamupártok példája mutatja: a teljes összeget egy cégre lehet lekönyvelni, amit pár napja alapítottak, családtagokból, rokonokból még akkor is, ha e cégnek semmi tapasztalata nincs, és tevékenységi körének az égvilágon semmi relevanciája nincs a kampány tekintetében. Akkor meg miért ne pumpálnák ki a maximumot viccpártjuk részére?
Megjegyzendő, hogy a Kutyapárt saját, október 23-i békemenetét sokak szórakoztatónak minősítik, annak ellenére, hogy olyan transzparensek és beszédek tarkították a felvonulást, melyek az alacsonyabb képzettségűek vagy kevésbé tájékozottak számára igen félrevezető, mivel az „álruha” meggyőzőbbre sikeredett, mint a valóság. Felmerül a kérdés: Kovács “Kétfarkú” Gergely vállalja-e majd a felelősséget, cirka fővesztés terhe mellett, ha pártja önálló indulásán bukik meg az egyesült ellenzék célja, ami valójában teljes mértékben az ő céljuk is kellene hogy legyen? Akár igen, akár nem, egy, a miattuk esetlegesen elbukott jövő évi kormány- és rendszerváltási kísérlet után már késő bánat. Ha ez bekövetkezne, akkor a Kutyapárt feltehetőleg gazdagabb lesz ugyan, de abból az „Istenadta nép” nem fog profitálni, csak további nyomorba süllyed.
