A téma örök – a megoldás egyedi, már-már bizarr, ugyanakkor bizsergetően kreatív. Pierre Sauvlil, kortárs francia forgatókönyvíró kétszereplős színházi produkcióját a Rózsavölgyi Szalon adaptációjában élvezheti a minőségi és teljes kikapcsolódásra vágyó, színház szerető közönség.
Réthly Attila rendezése, Sipos Vera és Szervét Tibor kimagasló alakítása szó szerint karnyújtásnyi közelségbe hozza azt a klasszikus problémát, hogy mi történhet akkor, ha nem a megszokott „utálom az apámat/anyámat, mert elhagyott… és ne akarjon visszajönni az életembe, ha eddig nem érdekeltem” típusú, számtalan módon megközelített, filmre vitt, és színpadra állított krízishelyzet áll elő.
Az igen jól szituált, megrögzött agglegény sebész életébe minden bevezetés nélkül berobban egy fiatal lány, aki fenekestől felforgatja az életét. A helyzetet nem tudja mire vélni, de az világossá válik számára, hogy kettejük értékrendje, életvitele, ízlése, műveltségi szintje, érdeklődési köre ég és föld. Ennek ellenére, komoly fenntartásokkal ugyan, de megpróbál az együttélés kívánta alkalmazkodás göröngyös útjára lépni. Szinte teljesen feladja korábbi kényelmes, barátnőzős, elköteleződést kerülő életét az új helyzethez való idomulást magára erőltetve. Eközben van egy pillanat, amikor már odáig jut, hogy idézem: „Miután egyre jobban megismerem az embereket és állatokat, úgy érzem, a fákat szeretem a legjobban”. Az időzített bombaként robbanó, komikus, sokszor érthetetlennek tűnő helyzetben a valóság bombája felrobban; ekkor jön el számára az igazi katartikus felismerés. Hosszú hónapok áldozatos és fájdalmas önnevelése után, amikor végre eljut odáig, hogy megbékél az adott helyzettel, sőt kényelmesen, jól érzi magát benne, jön a következő bomba, aminek hatását legalább olyan nehéz elfogadni, mint az előzőét volt.
Sipos Vera alakítása igen figyelemreméltó, élvezetes. Jól felépített és kivitelezett karaktert alakít, ahol tehetsége szembeötlő módon nyilvánul meg. Korábban láthattuk a Forte Társulat színészeként több produkcióban is (Mirandolina – Ortensia szerepében 2016-ban, valamint a Kaméliás hölgy Prudence-ként 2017-ben), illetve említésre méltó mozgásszínészet tanári tevékenysége is.
Szervét Tibor, Jászai Mari-díjas és Érdemes művész, kortárs színművészeink egyik legjobbika, kiváló, emlékezetes alakítást nyújtott, mint mindig. A megrögzött agglegény kényelmes életéből kizökkenni nem akaró, az új realitásokkal szembenézni ódzkodó csaknem-remetéből hogyan lesz magát átnevelő, gyökeres változásokra képes, elfogadó és önzetlen ember. Játékának minden perce élvezet volt! Ezt az üdítő előadást ajánlom minden korosztály szíves figyelmébe!
Érdemes megnézni a „Kean, a színész” (Dumas-Sartre) című.darabot, valamint a Virágot Algernonnak című művet is. Ezekben az alkotásokban más-más oldaláról ismerhetjük meg a kiemelkedő színművészt.
Fotó: jegy.hu
