Vajon léteznek-e? Ha igen, hányan vannak, és mire képesek? Ugyan legjobb tudomásom szerint elsőként írom le ezt az eszmefuttatást, biztos, hogy már mások fejében is megfordultak e gondolatok.
Valószínű, hogy a jelenlegi hatalom fejében is körvonalazódott annak réme, hogy mi van akkor, ha valami „ördögi” beavatkozás folytán az ellenzék nyer a 2022-es választáson. Ezesetben távolról sem lenne mindegy, hogy melyik ellenzéki miniszterelnök-jelöltnek kerülne a „fejére a korona”. Egészen biztosra vehető, hogy ha másba nem is, ebbe mindenképpen „belenyúlnának”. Valljuk be, hogy végtelen erőforrásaik – pénz, paripa, fegyver – előtt nem igen állna meg semmilyen akadály.
Na de hogyan? Hiszen a szeptemberi ellenzéki előválasztás a meghekkelés szempontjából várhatóan bombabiztos lesz, így annak „széttrollkodását” másképp lehet csak elérni. Vajon hány „vérfideszes” szavazó várja tettre készen, hogy végrehajtsa a fő hűbérúr bármilyen utasítását, és ezáltal megvethesse ágyát a 2022 utáni szép álmainak? A Fidesz think-tank meg kell hogy találja a „leggyengébb láncszemet”, akire aztán ráengedve a rejtőzködőket plusz százezres nagyságrendű szavazatot biztosítva neki.
Először is, azt kell megállapítani, hogy melyik ellenzéki miniszterelnök-jelölttel lenne a Fideszből lett ellenzéknek a legkönnyebb dolga, a legkevesebb baja, vagyis ki lenne a leginkább „hajlítható” több szempontból is. Ha ez megvan, akkor már csak azt kell elérni, hogy erre a jelöltre szavazzanak magasan a legtöbben. Ez nem tűnik lehetetlen küldetésnek, ám de komoly agymunka, tervezés és logisztika szükségeltetik hozzá. Ezt pedig észrevétlenül és hibátlanul kivitelezni – szerencsére – aligha lehet.
