Az öregember szeretett este a teraszon üldögélni, nézni az utcát, a szembelévő házakat és jó volt köszöngetni a kutyájukat, vagy csak saját magukat sétáltató embereknek. Szinte nappali fény világít, az utcai lámpásokat ide még nem a Tiborcz -féle cég telepítette, ez a hely nem is tetszene neki, mert bizony errefelé nagyon szegény az eklézsia.
Mélyet slukkolt a cigarettába – persze rögtön köhögni is kezdett – aztán el is mosolyodott, mert eszébe jutott a kis unokája, aki naponta többször is a szemére veti: Papi ne dohányozz, mert tüdőgyulladást fogsz kapni és nagyon büdi a cigi, és valószínűleg cigimérgezésben fogsz meghalni!
A doktornő is cseszegeti, éppen ma reggel is kérdőre vonta, amikor felhívta a gyógyszerekért, hogy ugye letetted azt az átkozott cigarettát, mert még a telefonban is hallom, hogy fulladsz!
Mintha nem ő, meg a tüdőgyógyász mondták volna pár hónapja, hogy ez bizony poszt Covid, és teletömték szteroidokkal, ami persze szart sem segített, a fulladás jön, aztán megint jön, hiába fújkál be naponta többször is. Szegény szomszéd is úgy járt, hogy megkapta a Covidot, aztán az injekciót, most meg hetente csapolják, mert neki meg a máját támadta meg ez a rohadt vírus, pedig egyáltalán nem egy iszákos ember.
Ez itt Somogyország talán legdélibb pontja, közel a Dráva, a horvát-határ. Errefelé, gondolta az öregember, bár mi egy gyógyfürdőtelepen lakunk, irgalmatlan nagy a szegénység, már tőlünk egy kilométerre is. Ha kenyér kell, a boltban fel kell iratkozni, húst csak egyszer hoznak a héten, azért is fel kell iratkozni vagy bemenni a közeli két városba, persze ha van mivel.
Itt az embereknek már nem számít a politika, nem számít Orbán, nem érdekel senkit a Momentum, vagy a DK, mert azt sem tudják, hogy léteznek. Ráadásul nincs is senki, aki elmondja nekik, mi folyik ebben az országban. Nem értik, hogyan lehetséges, hogy csak közmunka van, vagy semmi, esetleg a boltok előtt lévő hirdetőtáblán olvashatják, hogy el lehet menni dolgozni Győrbe, Komáromba, Zalaegerszegre! Jön értük a busz, aztán már mehetnek is. Ők nem akarnak menni, itt akarnak dolgozni, élni, gyarapodni.
Ilyen a szomszédasszony is, aki a havi százezer forint nyugdíja mellé még önkormányzati leveleket kézbesít a párjával, amiért kapnak ötvenezret havonta és elégedettek. Igaz, az Erzsi nagyon berágott, mikor hatszáz forintért kapott egy kiló csirkelábat, már egy hete ezt ordibálja dúlva-fúlva a kerítésen át.
A kőműves sem érti, aki az öregembernél dolgozott, hogy mi történik itt, hogyan lehet, hogy a faluban mindenki csak kínai oltást kapott, mert a háziorvos nem volt hajlandó mást adni. Sőt igazából meg sem mondta, hogy mit nyom beléjük. Már annak, aki ugye elment oltakozni, mert az emberek zöme bizony otthon maradt, félnek.
Azt sem érti, mi ez a nagy családozás, meg a melegek ügye, mert ugye aki él és van szeme, tudja, hogy ilyenek amióta a világ a világ voltak, lesznek, csak régen nem beszéltek róla. A lánya már 15 éve Angliában él, ott a családja, ott vannak az unokák. Mesélte, hogy telefonon kérdezte tőle a lány, hogy Magyarországon már mindenki megbolondult? Azt is ő magyarázta, hogy minden kőműves iszik, csak ő nem, mert akkor hogyan tudna a lánya szemébe nézni? Mert errefelé isznak a mesterek, a segédek meg narkóznak, no ezért nincs neki segédmunkása.
Azzal is eldicsekedett, hogy havonta kiviszi egy német üdülőtulajdonos Münchenbe, ahol jól megfizetik, ő ott is vásárol, főleg élelmiszert, mert jóval olcsóbb, mint nálunk. Az étolaj például pont a felébe kerül, mint itthon.
Az öregember csak hallgatta és közben arra gondolt, hogy úgy felmentek az építőipari dolgok árai, vajon ki tudja-e fizetni ezt a jó mesterembert…?
Errefelé a népek mindentől félnek és mindenkire mérgesek, ez itt a dühös emberek hazája, az elkeseredett népek otthona. A panaszáradat elönti az emberek agyát, elhomályosítja a szemüket, és elhülyülve néznek bele a semmibe, mert azt érzik nincs segítség, nincs kiút, meg különben is nem lehet mindenki kőműves!
Aki néha belenéz a hírekbe és csak azt hallja, hogy lopnak, csalnak, dühöng, de ha megkérdeznéd tőle, hogy miért hagyod, miért nem teszel ellene, a válasz ugyanaz:
Mindig ezt csinálták és ezt is fogják, ezért nem megyek el szavazni, mert nincs kire!
Az öregember elővesz egy újabb cigarettát, de mielőtt rágyújtana, elgondolkodik, hogy errefelé vajon miért ilyen kövérek az emberek? Miért nem lehet normális cigit kapni a nemzeti dohányboltban, miért kell a városba menni ezért a nyavalyás „jobb” cigarettáért? Aztán egyből ott a fejében a válasz a miértekre:
A boltban. persze a Coopokban, mert itt más nincs, csak kétkilós fehér kenyeret vesznek, meg csipszet, no meg azokat a lónyál üdítőket, igaz mást nem is nagyon lehet kapni. A trafikban meg sodorni való büdös dohányt, meg szivarkát és otthon tölti mindenki a szívni valót. Ő is kipróbálta, mert a szomszéd is ilyet szív, azt hitte a még működő tüdeje rögtön kikívánkozik.
Az öregember felnéz az égre, és felderül, mert itt annyi a csillag és olyan gyönyörűen világítanak, mint talán sehol másutt. Az emberek errefelé köszönnek egymásnak, megkérdezik miben segíthetnének, itt nincs szemét, mert minden sarkon ott a konténer, és bármit beletehetsz, elviszik, a zöld hulladékot is külön, hetente egyszer, és szelektív hulladékgyűjtők is vannak minden utcasarkon. Mert az igazi szegénység az tiszta! A fürdő retro, de az ország legjobb gyógyvize itt található, még szerencse, hogy Lölőék még nem jártak erre.
Tudja, hogy holnap mennek a gyerekekkel a Vidraparkba, ahol 18 tó van és hatalmas sűrű erdő és állatmenhely. A bejáratnál ott a park üzemeltetőjének, egy megszállott állatorvos férjének a sírja, amire az unokái mindig visznek egy követ. Mentős volt, de 51 évesen tavasszal megállt a szíve. Embereken segített és védte a parkot, de egyedül volt, és a feleségre már lassan ráomlik a ház, de teszi a dolgát.
Itt nyugalom van és béke, az öregember tudja ezt és messzebb is lát.
Még akkor is, ha a szívekben ott a keserűség, a düh és a félelem. Ugyanis ha mélyen bemennek a sűrű somogyi erdőkbe, meglátják a sok cifra palotát, vadászházat, vendégházakkal, magas kerítéssel körülvéve. Mert már idetaláltak, itt vannak!
Ezért kell, hogy legyen, legyenek, akik értik a somogyi szegény ember nyelvét és gondolkodását, hogy van egy másféle világ is, hogy nem hagyta őket cserben mindenki!
Mert ez a valóság barátaim, és nem a marakodás, irigység párton belül is, az embereket nem érdeklik a hatalmi játszmák, ők élni akarnak és tanulni. Megtanulni, hogy van egy másik valóság, amit ők már elfelejtettek, talán még apáik is. Mégsincs minden veszve, talán ha ott fönt észhez térnek azok a rendszert váltani akarók, akkor itt is változna az élet!
