Arcába lágyan csapott a menetszél, ami a nyitott ablakokon áramlott be – végre vége volt a napok óta tartó borongós-esős időnek és kellemes nyáreleji idő lett szerte Prágában – és egyre csak az foglalkoztatta, hogy hol nézze a délutáni (vagy inkább kora esti?) meccset? Vajon lent a kocsmában, a villamosvégállomáson? Elvégre a spořilovi hurokban működő První Pivní Tramway, azaz Az Első Sörvillamos még mindig jó söröket kínál, sőt, kedvence, a Tramvaj Ale is csapon van megint. Vagy éppen az otthoni készletet csapolja meg, félidőnként egy-egy Budvart kivégezve? Mindenesetre egy biztos: várta a holland-cseh nyolcaddöntőt. Sajnos a 2020-as labdarúgó Európa-bajnokságot 2021-ben rendezik – kifordult a világ a sarkaiból – és a csehek nyolcaddöntőjét a budapesti Puskás Ferenc Stadionban játszották, amit a minap még a szivárványos zászlók elleni tiltakozásul piros-fehér-zöldre világítottak ki.
Pár napja, amikor véglegessé vált, hogy a budapesti gyepre feljutottak a csehek is, elgondolkodott azon elmenjen, de végül – már a vonatjegy megváltásánál tartott – letett róla. A fene akar egy olyan országban ott lenni, ahol lényegében mindent alárendeltek az ország vezetőjének fociimádatának; ahol a közmédia csak kormánypropagandát ad, még a meccsek szünetében is; ahol előbb kaphat campust egy kínai egyetem (persze a hazaiak pénzéből), mint egy kollégium-komplexum; ahol törvényi erőre emelték a melegek üldözését… Ezek jutottak eszébe, bár ő maga nem volt érintett a „melegtörvény” kapcsán, de több ismerőse igen. Mindezek mellett persze nyomasztotta ez az egész és a híreket nézve nem derült jobb kedvre: a Münchenben játszó magyar válogatottnak szurkoló magyarok közül párat a bajor rendőrök előállítottak. Bár a külügyérek szerint „gonoszak és kettős mércét alkalmaztak” a bajorok, de valójában – ő maga is látta a német köztévében és a helyszíni videókban – a náci köszöntés, a Hitlergruß miatt léptek fel. Meg azért, mert többeken náci jelképek voltak: ruházatukon vagy éppen elve már tetoválásként. Luďěk tudta: nem minden magyar és jobboldali náci, sőt ez csak egy hangos kisebbség, de mégis bántotta a magyar kormány kommunikációja. Aki bűncselekményt követ el, akár külföldön is, igenis vállalja a tettét. Ráadásul emlékszik arra is, hogy München közepén a szurkolói tábor meglátva egy szivárványos zászlót „mocskos buzik!” skandlálásba kezdett. Nyilván ez a kulturált szurkolás feltétele Magyarországon. Vagy nem?
Luďěk européernek tartotta magát, fontos volt számára az Európai Unió jelképezte egység. Emlékezett még a rendszerváltás előtti időszakra, családja alapvető értékként kezelte az európai egységet és identitást. És ezt akarja most megtépázni, legalábbis a szavak és a fizetett hirdetések szintjén már dánul és spanyolul is a magyar kormány. Miközben – gondolta hozzá – a pénzek persze kellenek.
Jó, persze, itt sem sokkal jobb a Babiš-féle kormány, bár a fene tudja, Orbánékhoz képest még Babiš is jobb, bár a két kormányfő azért meglehetősen egy húron pendül. De itt legalább volt következménye annak, amikor a koronavírus miatti korlátozások alatt az egészségügyi miniszter étterembe ment (közben az átlagembert onnan már kitiltották a járványra hivatkozva) és ez kiderült: búcsúzhatott is a posztjától Roman Prymula. Bezzeg Magyarországon ez is megoldották: nincs egészségügyi miniszter! Frappáns, ugye?
De vissza a mai naphoz: szóval maradt inkább Prágában. Miért? Nem, nem akart ő ugyan szivárványos zászlót vinni, mert nem szokása, egyszerűen csak gondolkodott azon, hogy a helyszínen buzdítja nemzete válogatottját, de arra jutott: nem érdemes menni. Nincs kedve idegeskedni azon, hogy a magyar szurkolók miért szólnak be neki. Bár sokan nem tudják róla, de érti és beszéli a magyar nyelvet és pont ezért sincs kedve hallgatni az idegengyűlölő rigmusokat. Nincs kedve a románozáshoz, a tótozáshoz, a Trianon-révülethez… Luďěk ugyanis tudta, hogy többek között a trianoni békének köszönheti, hogy országa van és mélységesen bántja, ha felmerül valakiben a revízió ötlete. Hiszen az az országa létének megkérőjelezését is jelenti. És különben is: egy egységes, erős Európai Unióban nem számíthatna az, hogy melyik országnak hol a határa, hiszen ugyanazokat a jogokat élvezhetjük és igazából csak statisztikai határok vannak, éppúgy, mint egy városban a kerülethatárok… Akkor hát minek Trianonon is merengeni és másokat gyűlölni, mert akkor lett egy országuk végül?
A Tátra-villamos már a michlei hőerőmű mellett robogott, a szakaszszigetelő előtt a villamosvezető elvette a lábát a menetpedálról, a villamos elektromos rendszere egy halk pukkanással nyugtázta mindezt és ezzel Luďěk is pontot tett a gondolatai végére. Eldöntötte: az első félidőt mindenképpen a Sörvillamosban nézi meg – a másodikat majd meglátjuk. Nem szurkolt hangosan, csak inkább magában szorított a csapatért: Česko, do toho!
(Megjegyezzük: Luďěk örülhetett, hiszen a cseh válogatott két góllal győzte le a holland nemzeti tizenegyet a Puskás Ferenc Stadion füvén és ezzel továbbjutott a negyeddöntőkbe az Európa-bajnokságon.)
