A Momentum külpolitika és honvédelem munkacsoport külső konzulensét, Sipos Sándort kérdezzük aktuális honvédelmi kérdésekről.
Mi indította Orbán Viktort arra a hirtelen „felismerésre”, hogy Magyarországnak „elrettentő” haderőre van szüksége?
Szerintem erről inkább őt kellene megkérdezni vagy inkább arról, hogy 2010 óta miért csak az elmúlt pár évben lett ennyire fontos számára ez a téma. Véleményem szerint a Kormány részéről nem adható racionális szakmai válasz arra, hogy 2010 és 2018 között milyen szakmai szempontrendszer szerint szolgálták jobban Magyarországot például a labdarúgásba öntött milliárdok és miért késve indultak meg a szükséges honvédelmi fejlesztések.
Egyébként maga az elrettentés nem újkeletű, korábban már a Nemzeti Biztonsági Stratégiát definiáló Kormányhatározatban is megjelent, így most inkább csak retorikai, hangulati jelleget tulajdonítok neki, ami elsődlegesen a szavazóknak szól. Fontos megjegyezni, hogy a Stratégia többfajta sebezhetőséget is felsorol, nem kizárólag katonai jellegűeket, így a katonai elrettentés csak bizonyos típusú konfliktusok megelőzésének egyik eszköze lehet, de nem alkalmazható általános megoldóképletként.
Mégis, kitől kell nekünk félnünk, hogy megtámadhat minket, és kit kell elrettentenünk?
Magyarország 1999-ben a NATO tagjává vált, így a szövetségi rendszer részeként azóta nagyobb fokú biztonságban tudhatjuk hazánkat mintha ezen a katonai szövetségen kívül próbálnánk boldogulni. Hazánkat geostratégiai helyzete biztonsági szempontból sebezhetővé teszi, de jelenleg egy, az országunk vagy szövetségesei ellen irányuló fegyveres támadás alacsony valószínűséggel bír. Problémának látom, hogy az összességében romló általános biztonsági környezet, az újszerű kihívások és egyes szomszédos régiók (például Nyugat-Balkán) stabilitásának törékenysége folyamatos kockázatot jelent és monitorozást is igényel.
A Nemzeti Katonai Stratégia is kimondja, hogy a „Magyarország, illetve szövetségesei ellen irányuló, hagyományos fegyverekkel végrehajtott támadás veszélye jelenleg elenyésző mértékű, és a jelenlegi folyamatok középtávon is ezt valószínűsítik.” Ettől függetlenül véleményem szerint egy nem hagyományos eszközökkel végrehajtott támadás egyáltalán nem zárható ki, még akkor sem, ha egy jelentős támadás esélye Magyarországgal szemben csekély. Ennek előrejelzése és megelőzése nem kizárólag katonai feladat, hanem több – nem honvédelmi – terület együttműködése szükséges.
Amitől érdemes tartani az az illegális migráció szakszerűtlen és jogsértő kezelése, amit a jelenlegi kormányzat részéről már láthattunk, valamint, hogy a honvédelmi ágazat megemelt pénzügyi forrásai (a honvédelmi költségvetés 2022-ben meghaladja az 1000 Mrd Forintot) és ezen ágazathoz kapcsolódó tőkekoncentráció (például Nemzeti Védelmi Ipari Innovációs Zrt.) a NER egy újabb kifizetőhelyévé teheti a honvédelmi szektort a beszerzések és az üzemeltetés területén is.
Mi lehetett Orbán gondja a napokban leváltott Magyar Honvédség Parancsnokával?
Többféle – nem sajtónyilvános – indokolással találkoztam, és ezek számomra egyetlen irányba mutatnak: a szakmaiság és a Kormány politikai érdekei nem találkoztak. Számomra ezért ez szakmai szempontból egy újabb elhibázott Kormányzati döntés volt a sok közül. A politikai döntéshozók ilyen szintű és jellegű beavatkozása nagyon rossz üzenettel bírhat a teljes állomány részére. Ezért is tartanám szakmailag produktívabbnak, ha a honvédelmi tárca nagyobb mozgásteret kapna és a 2022-es országgyűlési választások után a meghatározó szakmai kérdéseket már nem a politika döntené el.
Mi vezethetett oda, hogy a korábbi honvédelmi vezetővel együtt két helyettese is felállt?
A jelenlegi állapot (2021. 06. 14.) szerint változás kizárólag a Magyar Honvédség
Parancsnoka személyében történt. A két helyettese még jelenleg is ellátja beosztását. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy több más területtel (oktatás, egészségügy, stb.) ellentétben a honvédelmi szektor az elmúlt évek nyertesének tekintheti magát. Vannak megoldatlan témák, de a katonai felsővezetés nagyon látványos és magas színvonalú munkát végzett. Azt gondolom, hogy ha a katonai felsővezetés a politikától nagyobb szakmai mozgásteret kapott volna, akkor még több eredményt lehetne most felmutatni. A hiba a jelenlegi kormányzati politikusokban van, nem az eddigi katonai felsővezetés köreiben, illetve teljesítményében. A jelenlegi kormányzat sosem biztosította és ciklusa végéig sem képes biztosítani a NATO tagságunkkal járó GDP arányos védelmi kiadásokra vonatkozó kötelezettségünket.
Milyen összefüggés van a német hadiipari beszerzések és Orbán uniós politikája között?
Ez egy nagyon komplex kérdés, ami meghaladja ezen interjú terjedelmét, és messze nem csak honvédelmi vetületei vannak, de röviden megfogalmazva: a politikai és gazdasági érdekérvényesítés sakkjátszmája.
Egyre-másra kezdik meg működésüket különféle hadiipari üzemek hazánkban. Mi szükség van erre?
A valós képességekkel rendelkező honvédelem egy állam, egy nemzet fennmaradásának egyik alappillére. A védelmi ipari beruházásoknak multiplikátor hatása van, amik nagyon szerteágazó módon a gazdaság több szektorában is pozitív folyamatokat indíthatnak el, illetve erősíthetnek meg. Fontos továbbá, hogy a felgyorsult technológiai fejlődés korában nem maradhatunk meg csak az „összeszerelő üzemek” szintjén, mert ez export esetén hasznot jelenthet, de ugyanez innovációval és nagyobb hozzáadott értékkel kombinálva Magyarország részére többszörös előnyt jelent.
Főbb vonalakban milyen irányba vinné a Momentum kormányra kerülés esetén a hadügyi és védelmi politikát?
A Momentum álláspontja szerint a NATO tagság és annak 2030-as célkitűzései egybevágnak Magyarország geopolitikai érdekeivel, ezért szövetségi tagságunk fenntartása megkérdőjelezhetetlen, akárcsak EU tagságunk, mely esetében nem választható el a külügyi és védelmi politika. Az EU Harccsoportban – az Európai Unióközös biztonság- és védelempolitikájához kötődő többnemzetiségű katonai egységben – történő folyamatos részvételünk is fontos, mert jelenleg a Magyar Honvédség alacsony intenzitású nemzetközi műveletekben vesz részt, de ettől függetlenül Magyarország területi önállóságának, szuverenitásának fenntartása érdekében hazánknak képesnek kell lennie a magas intenzitású műveletek végrehajtására is. Az alacsony intenzitású nemzetközi műveletekben történő részvétel továbbra is fontos, de érdemes felülvizsgálni, hogy mely országokban, milyen kapacitásokkal vagyunk jelen.
Mivel a biztonság sok szempontból értelmezhető (gazdasági, energia, stb.), ezért a honvédelem ügyét sem lehet a biztonság más területeitől elválasztva, önmagában értelmezni. A Momentum komplex, hatástanulmányokkal alátámasztott megközelítést alkalmazna az egyes honvédelmi szakterületek és azokon átívelő döntéshozatalok során a politikai érdekeket minimalizálva, ahol lehet kizárva. Ha néhány témát ki lehet emelni a kezdeményezések közül, akkor a NATO tagságunkkal járó GDP arányos védelmi kiadásokra vonatkozó magyar vállalás teljesítése, a kibervédelmi képességek további erősítése, az önkéntes tartalékos szolgálat és a feltöltöttség szintjének javítása, a kifejezetten katonai közbeszerzések hatásköreinek felülvizsgálata és a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat eszközeinek korszerűsítése is a napirenden lenne sok más hatékonyságnövelő és korrupciót megelőző intézkedéssel együtt.
