Hogyan és miért válhatott az egykori borostás képű, vékonydongájú ifjú forradalmár a mai borotvált, fehérgalléros egyeduralkodóvá? „Oroszok takarodjatok haza” – kiáltotta ki rikkancsként, amikor a kivonulást már tényként kezelték. Akkorra Orbán már nagy vonalakban kész élettervvel rendelkezett, aminek megvalósulása el is indulhatott a Soros ösztöndíjjal. Soros olyan jellemvonásokat fedezhetett fel benne, mint a kielégíthetetlen hatalomvágy (ami a legerősebb afrodiziákum), ravaszság, a mindenáron győzni akarás, dominanciára való törekvés, erős befolyásolási képesség; hogy érdekeinek érvényesítéséért, ha kell, elmegy a falig. Mindezek miatt úgy tűnt, alkalmas lehet egy progresszív, törtető, ugyanakkor demokratikus irányváltás megvalósítására. Napjainkra az is kiderült, hogy megvan az a képessége, hogy úgy forgassa ki a tényeket, oly módon tálalja azokat, hogy győzelemként tudja beállítani még a csaknem totális bukást is (ld. tavalyi kiszorítása az Unió Néppárt frakciójából). Ideológiáját úgy váltogatja, mint más a ruházatát, melynek motorja a családi, rokoni és haveri-baráti kör helyzetbe hozása, és mértéktelen, mindenen átgázoló, pénzzel való kitömése, életfogytig.
Saját, és pártja alap értékeitől történő eltávolodása a keresztény-konzervatív fordulattal már az első kormányzása (1998-2002) elején megtörtént, ugyanakkor voltak még jó irányok, például a decentralizálás, diákhitel program, felsőoktatás fejlesztése, és általánosságban a polgári Magyarország eszméinek képviselete. A második és harmadik ciklusra kirajzolódott az illiberális irány; sorozatos teremtett, valós alapokat nélkülöző ellenségképek elleni látszat harc melynek kijelölt célpontja az „asszonyainkon, lányainkon erőszakot vevő migránsok” serege lett az Európai Unióval megspékelve, akik erőszakkal migráns befogadó országgá akarták tenni Magyarországot. Nem átallott kenyéradó gazdája Soros György kezébe is jókorákat harapni, akinek karrierje beindulását köszönheti, és akinek esküdt ellenségévé vált. A liberális szó már szitokszóként funkcionál a „kedves vezérnél”, és az erőteljes jobbra tolódást több demokratikus folyamat visszaszorulása követte. A miniszterelnök-jelölti nyilvános viták, nézetek ütköztetése teljes megszűnt. Nem hogy vitára nem mer kiállni 2008 óta Orbán, de mára már az újságírók „spontán” kérdéseit is egy héttel előre kell részére megküldeni. Orbán Viktort az örökös konfliktus keresés, a totális kontroll megteremtése minden és mindenki felett, a mindenáron való győzés kényszere motíválja.
Jól jellemzi tevékenységét, döntéseit, életútját az a megjegyzése, miszerint: „ A konfliktust élvezni kell, nem megoldani”. Ez a hozzáállás, ami szinte Ars poetikájának is tekinthető, gyakran detektálható a 3. és 4. kormányzati ciklusában. Ebben az időszakban megteremtette a Fidesz-KDNP monolit tömbjét saját hűbérúri rendszerének kiépítésével, melynek magja az egykori Soros ösztöndíjas fideszes kollégiumi baráti-haveri garnitúra lett. A másik oldalon a megfélemlítésen alapuló elnyomás vált dominánssá, sőt, elég gyakran a kettő kombinációja. Az érem harmadik oldalát képezik a rendszer tetejéről a közepe felé leszivárgó korrupciós pénzek haszonélvezői, akikre Orbán szintén támaszkodni tud: az ún. Orbán-hívők, akik istenként imádják a fővezért.
Egyik legújabb, ad hoc ötlete, önhatalmú „húzása” – ami nem jelenik meg a jövő évi költségvetésben – a 2021-ben befizetett, személyi jövedelemadó szelektív visszatérítése, ha és amennyiben a gazdaság 3,5%-osra tervezett idei növekedés helyett 5,5%-ot produkálna. Ha jobban belegondolunk, hogy kik is lennének ennek az 550 milliárd forintra becsült visszatérítés kedvezményezettjei, akkor rögtön világossá válik, hogy csakis azok, akik foglalkoztatva voltak, azok közül is leginkább a két szülő plusz egy gyerek típusú családok, ahol a szülők képesek voltak a jövedelemadójukat valamiféle bevételből befizetni. Ez nagyjából 1,1 millió családot és 1,5 millió keresőt jelent. Ezek közül is a középosztály egy részét, és az attól felfelé pozícionált rétegeket célozza meg az intézkedés, akik a befizetett jövedelemadójuk alapján átlagosan négyszázezer forintot kaphatnak vissza. Mire fordítanák ezt az összeget az igazán rá nem szorulók? Feltehetőleg jó részük kincstárjegyek vásárlásával visszaforgatná ezt az összeget még meg is toldva, a központi költségvetésbe; vagy elkezdenének költekezni, ami infláció felhajtó hatást eredményezne. Tehát a visszatérítés az állam szempontjából „profitot” termelő „beruházás” lenne. Hoppon maradnának azonban mindazok az igazi rászorulók, akik elvesztették állásukat, tönkrement a vállalkozásuk, elbocsátották alkalmazottaikat a talpon maradás érdekében; összességében mindazok, akik a pandémia által okozott gazdasági válság áldozatai, kárvallottai. Akiket ez a kormány nem segített meg, „az út szélén hagyott”, a kormányfő mérhetetlen szociális érzéketlenségének és teljes empátia hiányának köszönhetően. Mindeközben pedig a régi-új kampány szlogen újraéledt: „migránsok hada dörömböl Európa kapuinál”.
Mégis, Orbán Viktor egyik legfőbb bűne az egészségügy és az oktatás teljes lepusztítása. A tankötelezettségi kor 16 évre történő leszállítása annak deklarálásaként is felfogható, hogy nincs itt szükség pallérozott elmék tömkelegére, hiszen ki kell termelni azt az alacsony tudású és tájékozottságú rabszolga hadat, akik az új szupergazdag réteget kiszolgálják.
A gyűlöletkeltés, az emberek megosztása, a közvagyon ellopása csúcsra lett járatva, aminek legutóbbi, felháborító példája a parlament tavaszi ülésszakának záró napján átpréselt három, húsbavágóan antidemokratikus, igazságtalan, és az ország maradék közvagyonának bagóért történő kiárusítását célzó törvény jelenti. Ezek: a melegellenessé átkonvertált pedofil törvény, az önkormányzati bérlakások fillérekért történő értékesítésének kötelezettsége, valamint a kínai Fudan egyetem részére komoly földterületek ingyenes átadása. Akkor még nem említettük a magyar egyetemek döntő többségének alapítványokba történő vagyon kihelyezését, ami által fideszes párt katonák és NER-esek váltak, egyik pillanatról a másikra, érdemtelenül milliárdosokká. A közvagyon magánvagyonná konvertálásának legutóbbi példája a gyorsforgalmi utak, építések és fejlesztések konszesszióba adása, ami gyakorlatilag azt sugallja, hogy még az utat is kilopják alólunk. A Fidesz-KDNP tizenegy éve tartó, egyre eszkalálódó rombolását, a jogállam leépítését és a demokrácia elsorvasztását csakis a 2022-es ellenzéki rendszer és kormányváltás valósíthatja meg, teljes ellenzéki összefogással.
