Irénke néni dühödten kapirgálta a nagy darab sárgarépát. Ezen munkafolyamat közben felmerült benne a már sokszor feltett freudi kérdés, hogy vajon a nők miért pucolálják olyan mérgesen azt az ártatlan répát? Ezen morfondírozott, no meg Pista bácsin, aki már több mint tíz éve elment, hogy bizony annak a répájára egyáltalán egy rossz szót nem szólhatott, mert az úgy, de úgy muzsikált. – aztán gyorsan le is zárta magában ezt a témát, mert érezte, hogy kezd felmenni a vérnyomása.
Közben persze ment a tévé, és valaki arról beszélt, hogy nemsokára megszületik a pedofil törvény, mert most már aztán elég volt. Ráadásul az a Cincuska magyarázott, aki anno a magánnyugdíj pénztárakkal kapcsolatos förmedvényt is előterjesztette, így gyorsan ki is kapcsolta a médiát. Persze megint csak Pista bácsi elvörösödött feje merült fel a múltból, aki azt ordítozta, amikor a szomszéd fiát megrontotta a pap, hogy ezeket ki kellene herélni, no meg a nyelvüket is kivágni.
Irénke néni el is határozta, hogy friss levegőre van szüksége, no meg nincs itthon zeller, meg petrezselyem se, meg virágot is vinne szegény férje sírjára, így hát el kellene menni a Juliskához, akinek nagy fóliasátrai vannak és kertészkedik, most már csak egymagában, mert már az ő férje is valahol az égben fröccsözik Pista bácsival.
Miközben öltözködött, ami nála nem volt egyszerű feladat, mert ugye akárhogyan nem léphet ki az utcára, hívta is telefonon a Juliskát, az viszont nem vette fel. Megpróbálta a vezetékesen is, azt se. Felhívta a szomszédasszonyát, aki siránkozva elkezdte magyarázni rögtön az aktuális bajait, így aztán nagy sokára kiderült, hogy már tegnap óta ő sem látta, és már aggódik is miatta.
Így hát Irénke néni felkapta gyorsan a rózsaszínű edzőcipőjét és már fel is pattant a biciklijére, és elkerekezett kedvenc barátnéjához.
Legnagyobb megrökönyödésére rögtön észrevette, hogy a ház kapuja tárva-nyitva, aztán besietve az épületbe, ott is mindent nyitva talált. Juliska, meg sehol! Elkezdett kiabálni, amikor valahonnan hátulról, talán a kertből, halk kiáltozást hallott!
–Segítség, segítsen már valaki, hogy a rosseb enné meg!
Irénke sietett is, ahogyan tudott, a hang erősödött, a fóliák felől jött. Aztán benézett a fóliasátorba, és nem tudta, hogy vihogjon-e vagy inkább sajnálkozzon, mikor szem elé tárult a nem mindennapi látványt: barátnője a paprikaágyás közepén ült, inkább félig feküdt egy karosszékben, lábai az égnek álltak, szoknyája alól kikandikált méretes bugyija.
Ugyanis a következő eset történt. Juliska néni még az előző nap délutánján kiment palántázni. Mivel tetemes súlya és fájós térdei miatt nem nagyon tudott hajlongani, gondolta odahúzza a nádfotelt az ágyás fölé és beleülve könnyebben tud majd ültetgetni. Arra azonban nem gondolt, hogy a frissen ásott földbe téve a karosszéket, annak két hátsó lába szépen elkezd süllyedni. A néne nem volt éppen nádszál karcsú, és a fotel csak süllyedt, ő meg egyszerűen nem tudott kikászálódni belőle, mert méretes hátsója egyszerűen beszorult.
–Na, szépen vagyunk, öregségedre már teljesen elhülyültél? – kérdezte Irénke sopánkodva. -Aztán mióta ücsörögsz itt, még jó, hogy nem csináltad össze magad!
–Hát úgy tegnap délután óta, amúgy meg van rajtam pelenka, tudod az inkontinenciám miatt. Hiába óbégattam, nem jött ide a kutya sem!
Irénke néni az ágyás mellé húzott egy kis sámedlit, gondolta kikérdezi barátnőjét is erről a pedofil ügyről, ha már így ráérnek.
–Te, Juliska! – kérdezte – Tudtad azt, hogy az anya nő, az apa meg férfi ?
–Mi a fenéről gajdolsz te itt Irénkém! Hát mióta szülnek manapság a férfiak? Bár lehet, hogy már ez is megváltozott? Amúgy te is hülyeségeket beszélsz, tudod-e?
–Dehogy beszélek, benne van a pedofil törvénybe!
–Mibe? – értetlenkedett Juliska, miközben megpróbált izegni – mozogni a székben.
–Hát abban no! Mert most már törvény van, hogy ezeket a rosszéletű korcsokat meg kell büntetni ám!
–Levágják nekik, kasztrálják őket? Azt nem értem miért vártak erre harminc évet? – kérdezte a beszorult delikvens.
–Hát most már lesz törvény és ki is fogják írni őket az újságba, meg a világhálóra, nevestül!
–Aztán akik régebben rontották meg a gyerekeket, azokat is, meg a papokat is? -érdeklődött Juliska, akit kissé már megviselt szorult helyzete.
–Remélem, folytatta Irénke az eszmecserét, hogy ez most nem valami humbug lesz megint, mint az ügynöktörvény, amiből máig nincs semmi! Aztán azt sem értem, mire ez a nagy anya, meg apa dolog, mikor mi is látjuk, hogy milyen szépen nevelik azt a két szép gyereket a Vlasztovics fiúk, akiknél aztán egy nő sincs. Aztán meg a Cukrászdás Vikiék, a két nő, akiknél ugyancsak két kisgyerek van, hát azoknál jobb szülőket nem ismerek még a környéken sem! Tudod Juliskám, a másság mindig volt és lesz, csak régen nem beszéltünk róla nyilvánosan, most meg ezzel van tele a sok szennycsatorna!
–Törvény ide vagy oda, a pedofilokat kasztrálják, én azt mondom neked Juliskám, és tegyék be őket egy köztörvényesekkel teli börtönbe, aztán megemlegetik még azt is, hogy megszülettek, Nekem azonban mennem kell, mert nem emlékszem, hogy elzártam-e a gázt a húsleves alatt!
–Aztán megmondanád, hogy a büdös életbe fogok én innen kimászni, legalább segíthetnél!- rikácsolt mint a szomszéd kakasa.
–Én? – szörnyülködött Irénke.-Az ötven kilómmal? Átszólok a szomszédba, hallottam, hogy megjöttek a fogorvosék, azok jó erőben vannak, majd kihuzigálnak aranyom. Azért a bugyidat tűrjed már beljebb, mert azok erkölcsös emberek! No szia, viszek egy kis zöldséget, ha megengeded!
Át is szólt a Matyi doktornak, akik jöttek is sietve és nagyon röhögve, ő meg hazapedálozott, és arra gondolt, hogy milyen jó, hogy az embernek van egy ilyen jó barátnője, aki még pénzt sem kért a zöldségekért!
