A magyar városok és a magyar vállalkozók döntő többségét rettenetesen megviselte, megviseli az a sok-sok hónap, amióta a járvány tart.
Az is egyértelmű, hogy az egyetlen érdemi forrásokkal rendelkező szereplő, a magyar kormány nem mindenkinek nyújt egyformán segédkezet.
Akit nagyon nem szeret – például Budapest rosszul szavazó népét és „alkalmatlan” főpolgármesterét –, annak egy fillért sem ad, akit kicsit nem szeret, annak csurrant-csöppent valamit, aki meg közel áll a szívéhez, annak, covid ide, covid oda, továbbra is tejjel-mézzel folyó Kánaán ez az ország.
Egészen hátborzongató cinizmus (van még értelme ennek a kifejezésnek a NER 11. évében?) például, hogy Eger – ellenzéki önkormányzata és a lakosság – a kiesett bevételek pótlására megalázóan keveset, mindössze 825 millió forintot kapott a költségvetésből, Mészáros Lőrinc egri szállodája, a Hotel Flóra viszont 2,8 milliárd forintos állami támogatást kasszírozhatott.
Anno, már a kilencvenes években azt mondogatták a „szép új világban” csalódott emberek, hogy 1990-ben nem is rendszerváltás, hanem csak gengszterváltás történt. Pedig ami az előző kormányok alatt történt, az a mostani eseményekhez képest csak babazsúr volt.
Jövőre, ha sikerül leváltani Orbán kormányát, nemcsak a Fekete-Győr András által belengetett Felcsúti perre lesz nagy szükség, hanem komoly önmérsékletre is. Ugyanis a fideszes szabad rablásra nem az a jó válasz, hogy most végre mi lopunk, hanem az, hogy mostantól nem lehet lopni.
Büntetlenül semmiképp nem.
