Miben hasonlít a panda és a lélegeztetőgép? – Abszolute semmiben! – Két dolog mégis összeköti őket: mindkettő kínai és bájos!
“Kormányunk eddig összesen 425 lélegeztetőgépet ajándékozott el kb. 8 milliárd forint értékben abból a 16 863 darabból, amit 300 milliárd forintnyi közpénzből vásárolt a járvány első hulláma alatt. Ezeknek csupán a tárolási költsége a HVG korábbi információi szerint havi 90 millió forintba kerül”. (!!!444!!! 21/05/09)
Orbán akkori számmisztikája szerint a legrosszabb szcenárió 8000 lélegeztetőgép szükségességét hozta volna magával, de a „biztonság kedvéért” 16 ezret rendeltek, mert abból – Menczer Tamás szerint „legalább 10 ezer biztosan megérkezik”.
Ezzel az egésszel több baj is van: leginkább az előzetes szakmai felmérés totális hiánya. Ez ugyanis kiderítette volna a valós szükséglet mértékét, a bevethető intenzív ágyak számát, és a lélegeztetőgépek működtetéséhez szükséges szakszemélyzet létszámát a reális igény megállapításához. Másrészt az a hallatlan mértékű nyerészkedés, ha úgy tetszik, a korrupció alapos gyanúja, ami fémjelzi a lélegezetetőgép beszerzési üzletet.
A nemzetközi kereskedelmi adatok, melyekhez a Direkt36 tudott hozzáférni, azt mutatják, hogy az egész Európai Unióban Magyarország fizetett messze a legtöbbet a Kínából érkező lélegeztetőgépekért. A beszerzések egyik nagy nyertese pedig egy olyan cég volt, ahol egy minisztériumi dolgozó édesapja tölt be vezető pozíciót. Döbbenetes összehasonlítani a tavaly áprilisban Magyarország által fizetett 1410 Euro/kg-os árat az akkori, Szlovénia által kifizetett 373 Euro/kg-os árral, ahol a „túlárazott lélegeztetőgép beszerzések” miatt kormányválság alakult ki.
Ugyan a legdrágábban vásároltunk, na de sebaj, majd exportálni fogjuk a feleslegessé váló, kicsomagolatlan gépeket – érvelt a kormány – csakhogy közben kiderült: pénzért a kutyának sem kellenek. Arról nem is beszélve, hogy a kínai lélegeztetőgépek jó része csak légzőkészülékként működtethető, ami covidos betegek megfelelő lélegeztetésére alkalmatlan; ergo az arra kerülő betegek minimum 80%-a a szakemberek szerint holtan kerül le róla, óvatos becslések szerint is.
A kormány közzétette, hogy a lélegeztetőgépen egyidőben lévő betegek száma nem érte el az 1500 főt (a tényleges szám hitelt érdemlően NEM ellenőrizhető). Tehát tavaly augusztus óta összesen több mint 300 milliárd forintért beszerzett 15 825 db lélegeztetőgépből (aminek átlagára a jelenlegi árfolyamon 20,1 millió forint), maximum 1500 db került itthoni felhasználásra. A fennmaradó 14 325 gépből az Eurostat adatai szerint 5 hónap alatt, idén májusig a legnagyobb értékben 3 európai országba tudtunk exportálni, mindössze 323 millió forintért. Ez az összeg eredeti beszerzési áron számolva kb. 16 db lélegeztetőgép ára. Nyilvánvaló, hogy a sokszorosan túlárazott beszerzési árat már idén senki nem fizette meg a tőlünk exportált gépekért. Azt csak találgatni lehet, hogy hány darab gépet voltunk kénytelenek eladni ezért a 323 millióért – de ez már csak adalék.
A lélegeztetőgép biznisz ambivalens mérlege: óriási anyagi veszteség Magyarországnak, csillagászati nyereség egyeseknek, és ellenőrizhetetlen számú emberáldozat a magyar népnek.
