A magyar nyelv oly ékes, de ezt neked, fiacskám, ki minden megszólalását gondos aprólékossággal fogalmazza meg, mennyei magasságokba emelve az affektálástól mentes, érthető publicisztika műfaját, neked nem kell magyaráznom.
Hiszen minden halandónál jobban érzed az árnyalatnyi különbségeket a szinonimák használatakor. Pontosan tudod és mesterszinten alkalmazod a jelzők halmozásának művészetét. Mekkora többlet tartalommal bír a gaz, álnok, mintha pusztán annyit írnál, hazug. Milyen finom különbség rejlik a felháborító és a mentális szennyezés kifejezések között.
Így olyan alapvető szavak, mint fiúcska, férfi, vagy lány és nő közti rejtett jelentés hordozást neked, fiúcska, nem kell magyarázni.
Bátran kiállsz és megvéded a szegény, eltiport proletár nőket, kik önként hajtották fejüket a megaláztatás igájába, a remélt milliókért és tiszavirágéletű hírnév reményében.
Drága Robika, könnyekig meghatott a kiállásod ezen szegény nőtársaink mellett. Hiszen ők igazi nők. És így felháborító, ami történt, a női méltóságukban nem lehet megalázni őket. Természetesen ez nem lehet igaz azokra a lánykákra, akik az Európai Parlementben dolgoznak, ezeknek az igazi nőknek a védelmében, hisz mit is tettek le az asztalra?
Robikám, igazad van! Milyen alapon áll ki nők ezreinek érdekéért egy képviselő? Hisz elég lenne a Való Világba jelentkeznie, elviselnie néhány szexista beszólást, és máris egy olyan csillogó páncélú lovag kelne védelmére, mint te, fiacskám. Mit is beszélek, nem is lovag, hisz ennyi jócselekedet után jogos az igényed, hogy a rangodnak megfelelő jelzővel illessenek.
Robikám, engedd meg, hogy hódolóid közül elsőként szóljak hozzád: Őfelsége, tapossál rajtam is végig!
