Sokkal egyszerűbb lenne a világ, ha mindenki csak és kizárólag annyit vásárolna, amennyi pénzzel aktuálisan rendelkezik. Mindenki gyűjtögethetné a párnahuzatba a havi megtakarításait és előbb-utóbb összejönne a mosógép ára. Vagy a lakás ára.
Biztosan volt olyan világ, amikor ez működött, de a 21. század sajnos már nem erről szól. Kölcsön kaptuk a világunkat, hallható sok helyen. De én inkább megfordítanám ezt, sokkal inkább zálogba adtuk. Ma már szinte minden ember rendelkezik olyan tárggyal, ami nem is az övé, hiszen fizeti a havi részleteket utána. Sok esetben mire lejár a hitel, addigra lehet is felvenni a következőt, mert a hitel és az eszköz élettartama teljesen véletlenül megegyezik.
Miért lenne ez másképp a nagyobb pályán, akár országos szinten? Egyetlen dologban különbözik csak, a mértékben. Amíg nekünk, egyszerű halandóknak a nagyjából ésszel felfogható összeg egy ház ára, addig országos hitelek esetén száz és ezermilliárdos tételekkel dobálóznak. Nem is nagyon foglalkozunk vele, ezek az összegek már kívül esnek a mi szintünkön. És abban a pillanatban hibázunk óriásit, amikor ez a mondat elhagyja a szánkat, „Ez már nem az én dolgom.”
Pedig igenis ránk tartozik. Ránk tartozik, mert amikor az a kérdés, hogy a kormány melyik hitelből finanszírozza majd a magyarországi beruházásokat, akkor a mi még meg sem keresett pénzünkkel alkudozik. Ahogy mi is megnézzük, hogy a különböző bankok esetében mikor járunk a legjobban, ha hitelt veszünk fel, igenis elvárható, hogy a kormány is azt a hitelt válassza, ami a magyar embereknek a lehető legkisebb plusz visszafizetéssel jár. Mert itt már nem pármilliós különbségekről beszélünk, hanem egy nagyjából 20 éves, 2500 milliárdos hitel esetén akár 230 milliárd forintos plusz kiadásról. Nem millió, milliárd. Ha ezt a különbözetet elosztanánk Magyarország felnőtt lakossága között (ez 2021. január 1-jén 8 060 478 fő), akkor minden ember kaphatna 28 500 Forintot. Több, mint nyolcmillió ember kaphatná ezt meg.
Hogy miért választja a kormány mégis a drágább kínai vagy orosz hitelt?
Ez a kérdés nem csak bennem merült fel, ezt kérdezi Orbán Viktortól Cseh Katalin is, a Momentum Európa Parlamenti képviselője.
