Anyák hete 2.
A járványhelyzetben sokakat ért veszteség. Munka, pénz, idő, és ami pótolhatatlan: hozzátartozók. A harmadik hullámra sok mindent megtanultunk, a családok és a munkaerőpiac alkalmazkodni kezdett, nehezen, de átvészeltük. Átértékelődött a közösen együtt töltött minőségi idő, és büszke lehet magára minden szülő, aki kitartott.
Mik ezek a nehézségek?
Megnőtt a családon belüli erőszak áldozatainak száma. A bezártság tovább rontotta az áldozatok elszigeteltségét, a fokozott frusztráció pedig gyakran rátett egy lapáttal az otthoni viszonyokra.
A szolgáltatóipar, és azon belül is a szépségipar gyakorlatilag parkolópályára került, ezért sok nő alapból jelentős anyagi veszteségeket szenvedett.
A gyerekek otthonmaradása miatt az otthoni munkavégzés, home office gyakorlatilag ellehetetlenült, leginkább az anyák számára, hiszen attól, hogy a laptopja otthon van, és így lehetne munkát végezni, még nehéz ez az online oktatás, vagy éppen ovis-bölcsis korú gyermekek mellett. Mindezektől függetlenül elismerés azoknak a szülőknek, ahol ezt “váltott műszakban” oldották meg, ez lenne az az irány, ami mindenkinek jövedelmező lenne. Ösztönözni kell a munkaadókat arra, hogy az édesapákat is támogassák az otthoni munkavégzésben, esetleges szabadsággal az ilyen nehéz helyzetekre. Járványtól függetlenül is előfordul egy-egy megbetegedés, és a jelenlegi társadalmi berendezkedés szerint automatikusan az anyák maradnak otthon ilyenkor. Amíg a miniszterelnök kőkorszaki humorizálásba fog a témáról a rádióban, addig nem várható jelentős változás.
Ám ami a legjelentősebb téma, kétségkívül az elvesztett családtag. A harmadik járványhullám egészen új nehézségeket is hozott, hiszen sok fiatal, köztük sok kismama is áldozatául esett a vírusnak. A napokban a HVG írt ebben a témában egy megrázó cikket. “ Anyák nélkül maradt koraszülött babák, apák nélkül maradt testvérek, magukra maradt gyermekek – sok család szenvedett kíméletlen csapást a koronavírus miatt. Az ötgyerekes anyukára a napi teendők után esténként borul rá az egyedüllét, a babával egyedül maradt apáknak anyaszerepbe kell beletanulniuk.”
Megrázó és feldolgozhatatlan sorok ezek, amikre komplex megoldásokat kell nyújtanunk az érintett több száz családnak.
Az anyagi része a történetnek csak az egyik, ám elengedhetetlen, hogy segítsük az elmúlt egy év, és a veszteségek feldolgozását.
Ahogyan elindultak a post-covid szűrések az egészségügy terén, úgy szükség lenne arra, hogy a lelki egészség oldaláról is támogatást nyújtsunk a családoknak. Ugyan még 2021-ben is alábecsülik, és úri huncutságnak, vagy egyenesen áltudománynak gondolják a pszichológiát, de sokkal előrébb tartana a társadalmunk, ha komolyan vennénk a mentális jóllétet is. Folyamatos pszichológusi követés és támogatás lenne elengedhetetlen az anyát vagy apát elvesztő családoknak, a munkaerőpiacról kieső anyáknak pedig coach-életvezetési támogatás.
Novák Katalin nemrégiben 3,4 milliárd forintot szánt a “családbarát kormány” kommunikációjára. Ebben a helyzetben nem önreklámozó plakátkampányra és propaganda-marketingre van szükség, hanem pszichológusokra és coach-okra, a családok támogatása érdekében, valamint áldozatsegítő programokra. (És akkor még az anyagi támogatásról nem beszéltünk.)
Erre is költhetné a kormány ezt a pénzt többek között, ha valami valójában hasznosat szeretne tenni. 2022-ben, a kormányváltás után mi ezt a szemléletet fogjuk képviselni.
