avagy kiveszed, vagy megveszed
Budapesten jelenleg 3909 üresen álló önkormányzati bérlakás található. Ez azt jelenti, hogy a fővárosi bérlakások 10 százaléka nincs kiadva, főleg azért, mert ezek a lakások lakhatatlanok. Ugyanakkor évente 100 milliók mennek el a lakások karbantartására, állagmegőrzésére.
Ez a szám vidéken is ennyi, sőt a nagyvárosokban még több is, nem beszélve a lepukkant orosz és magyar honvédségi lakásokról, amelyek közel 30 éve üresek és lassan összeomlanak.
A magyar ember röghöz kötött, mondják, és van is ebben nagyon sok igazság! Amíg nyugaton főleg Németországot lehet példaképp említeni, a lakások legalább 70-80 százaléka bérlakás, addig Magyarországon egyre kisebb ez a szám. Miért van ez így, tehetnénk fel a kérdést, azonban ne menjünk bele most szociográfiai elemzésbe, maradjunk a tényeknél.
A magyar embereknek egyik legfőbb célja, hogy lakás, ház legyen a feje fölött és az legyen saját! Önkormányzati bérlakásokban lakni degradáló, oda csak a szegények mennek, a prolik. Így aztán nekikezdenek építkezni, kuporgatni, életük végéig.
Ráadásul ehhez az állam még lovat is ad az emberek alá, az un. családsegítő programokkal, CSOK-al, kedvező hitelekkel. Ezzel aztán el is érték, hogy az építőanyagok ára csak az elmúlt évben 30 százalékkal nőtt, és ha egyáltalán találnak kivitelezőt, főleg olyat, aki számlát is ad, a határ a csillagos ég! Aztán jött a hideg zuhany, hogy fogjuk kifizetni, törleszteni. Ráadásul ugye a hitelmoratórium sem tart sokáig, aztán mikor ezt a „segítséget” bejelentették, elfelejtettek szólni, hogy az a kamatokra nem vonatkozik.
Azért kicsit vissza is kell tekintenünk. A Kádár-rendszerben igyekeztek lakáshoz juttatni az embereket, vidéken először elkezdtek egyedi tervek (vagyis egyetlen terv) alapján épülni a kádár kockák, még ma is láthatóak ezek a házak nagyon sok helyen modernizálva és felújítva. Ugyanakkor főleg az iparvárosokban megkezdött a tömblakások és panelek építése, hogy az újonnan betelepülő munkásoknak legyen hol lakniuk. Ezekre a panelekre, tömbökre a hetvenes években negyven év garanciát adtak.
A falukban megengedték a háztáji gazdálkodást, ami nemcsak egy jobb élethez vezetett, hanem egyre nagyobb házak építéséhez is.
1989-ben pedig eljött a várva várt rendszerváltás, és a kilencvenes években a privatizálás! Megszűntek, csődbe mentek a nagyvállalatok, vagy eladták őket, és az új tulajdonosoknak már nem kellettek a gyári lakótelepek, az ott lakóknak felajánlották megvételre a lakásukat, amit vagy megvettek, vagy nem. Amit nem vettek meg, azok önkormányzati tulajdonba kerültek, és egy új fogalommal kellett megismerkednünk, a lakásszegénységgel! Ugyanis a lakások állaga egyre romlott, megnőtt a munkanélküliség, a bérlakásokban élők nem tudták fizetni az egyre emelkedő bérleti díjakat és a rezsit sem. Megszűntek a falvakban a termelőszövetkezetek, elkezdődtek az elvándorlások, nagyon sok település szinte elnéptelenedett. Ugyanakkor a szovjet hadsereg is elhagyta hazánkat, ott maradt utánuk a rengeteg lepukkant lakás, megszűnt a határőrség, és a honvédség is nagyon sok laktanyát bezáratott, így ugyanaz a helyzet állt elő, mint az ipari lakótelepeknél.
Térjünk vissza a bérlakásokra, miért nem épülnek önkormányzati bérlakások, miért állnak üresen egyáltalán önkormányzati lakások hazánkban?
Egyszerű, mert nincs rájuk pénz. Manapság pedig az olló csak nyílik, holott pont az ellenkezőjének kellene történnie. Megnőtt a hajléktalanok száma, egyre több a kilakoltatás és növekedik az üres lakások száma, mert az önkormányzatok célja jelenleg az, hogy eladják őket, ne pedig fenntartsák, felújítsák, mert ehhez nincsen pénz!
A panellakásokat fel kell újítani, hőszigetelni, a nyílászárókat cseréltetni, tehát ez egy ördögi kör, amiből csak egyetlen megoldás lenne a kivezető út, egy új szociális bérlakásrendszer kialakítása, megteremtése.
Ehhez azonban az államnak, a regnáló kormánynak a segítsége kellene, egy kidolgozott országos terv, ami nincs és még csak tervbe sincs véve, lásd a jelenlegi szociális háló tragikomikumát ebben az országban.
A másik megoldás pedig az lehetne, mint a jól működő nyugati demokráciákban – ezeket az ingatlanokat magánkézbe kell adni, segíteni őket kedvezményes hitelekkel ahhoz, hogy ők is kedvezményesen és nem kizsákmányolva ki tudják adni ezeket a házakat, lakásokat. Valahogyan olyan módon kellene beszállni ezekbe a vállalkozásokba, mint az RTL-en menő Cápák sorozat befektetői teszik. Vagyis potenciális, becsületes befektetők oldhatnák fel meg ezt az áldatlan állapotot.
Vagyis 2022-ben ennek az áldatlan helyzetnek a megoldása is az egyik fő feladata lesz az új rendszerváltó pártoknak! Csakis így lehetne megoldani és helyes irányba terelni a szociális lakásproblémákat, elindítani egy új lakásbérleti programot és azt segíteni, támogatni!
