…megírom! Vagy mi. Nem, a virágok egy része már kinyílt, most az úgynevezett terasz nevű „virágok” teszik ugyanezt a különféle vendéglátóipari egységekhez kapcsolódóan. Persze kérdés, hogy jó-e mindez – de vajon az átlagos fogyasztót, választót és egyben állampolgárt érdekli-e mindez és kell-e érdekelje?
Orbán Viktor bejelentette és úgy is lett: megvan a három és félmillió koronavírus ellen beoltott állampolgár. Az persze csak részletkérdés, hogy ők csak az első oltást kapták még meg, így orvosi tekintetben nem lehet teljes a védettségük, de oda se neki, a számok nem hazudnak, mi több ugye jó érzésű kormányfő csak annak a statisztikának hisz, amit ő maga hamisított. (Zárójel: ezt a mondást Sir Winston Churchillnek tulajdonítják, gyakorlatilag azonban ez nem egészen így van és ebbe olyan mélyen most ne is menjünk bele, mert ez önmagában is egy hosszú és elágazásos történet.)
Jöhet hát a 191/2021 (IV. 23.) számú Kormányrendelet, ami módosítja a korlátozásokat soroló 484/2020 (XI. 10.) számú Kormányrendeletet és immáron megengedi többek között a vendéglátóegységek teraszán az étel- és italfogyasztást.
Jónéhányan persze már egyből világvégét, halálhörgést és siralmat vizionálnak az első nap tapasztalatai nyomán: igen, valóban sok ember mozdult ki végre, töltött egy kis időt a szabadban, vendéglátóhelyen, mert végre megtehette.
Persze, nem lehet szó nélkül elmenni a több mint 25 ezer halott mellett sem.
Pláne akkor, amikor maga a kormányfő ismerte be az állami rádióban, hogy boldog-boldogtalant ide vesz a magyar egészségügyi statisztika. Veszítse életét bármi okból, de valamikor COVID-os volt vagy éppen csak pozitív a tesztje.
De ezt a 25 ezer halottat nem fogja feltámasztani az, hogy sopánkodunk vagy éppen gyalázzuk azokat, akik számára ismét megnyílt a lehetőség, hogy fogyasszanak valahol vagy neadjisten ismét dolgozhassanak és pénzt kereshessenek a vendéglátóiparban.
Persze, a halottak kérdésével is foglalkozni kell, sőt, komolyan el kell gondolkodni, hogy miért ennyi a halott és ehhez képest mennyivel kevesebb elhunyt lehetne egy jobban működő egészségügy mellett – de attól még, hogy ezen sopánkodunk, nem halad előre a gazdaság és az élet.
Persze, megnő a tömegben a fertőzés kockázata, ez nem vitás. De vajon azok a fotelvirológusok, akik a különféle híradásokat kommentálva már világvégét és zombiapokalipszist is vizionálnak, vajon nekik a fejükhöz tartja valaki a fegyvert, hogy márpedig ki kell menni, sörözni kell a sarki kocsmában? Nem. De ugyanígy nem tart a kormány senki fejéhez fegyvert vagy éppen kötelez bármivel arra, hogy márpedig neki ki kell ülnie a szomszédos étterem teraszára. Nem kötelező, sőt, teljesen egyéni döntés…
No, akkor mi legyen? Hát mi legyen? Toljunk ki Orbán Viktorral! Toljunk ki a kormánnyal és a Fidesszel: önként és dalolva nem vagyunk kötelesek bárhova is beülni, ha nem akarunk. Sőt, nyugodtan élhetjük az eddig életünket. Aligha fog megszólni bárki ezért.
De másokra viszont azért ne kényszerítsük rá a saját félelmeinket. Az aggodalmunkat elmondhatjuk persze azoknak, akiket féltünk, de rájuk ne kényszerítsük az akartunkat. Legyünk ebben is tudatosak, erősek, tökösek! És becsüljük meg eközben azokat is, akik dolgozni szeretnének és végre dolgozni is tudnak.
