Az elmúlt évben vált széles körben ismertté Alekszij Navalnij neve. Ő az orosz ellenzék vezetője, akit szándékosan megmérgeztek Putyin emberei, és kis híja volt, hogy akkor nem halt ebbe bele. Külföldi gyógykezelése után visszatért hazájába, ahol azonnali börtön várt rá, és folyamatosan romló egészségi állapota ellenére saját orvosát sem engedték be hozzá. A március végén elkezdett tiltakozó éhségsztrájkja és a rossz börtönkörülmények miatt félő, hogy bármelyik pillanatban meghalhat.
A Momentum miniszterelnök-jelöltje és az előválasztásokon momentumos színekben induló két független parlamenti képviselő, Szél Bernadett és Hadházy Ákos szerdán a Bem téren online sajtótájékoztató keretében kiállt a demokráciáért harcoló Navalnij és a szabadságért, demokratikus jogokért küzdő orosz nép mellett. A politikusok szolidaritásukat fejezték ki az orosz ellenzékkel, ellentétben a kormány vezetőivel, akiket Moszkva csatlósainak és a putyini érdekek kiszolgálóinak neveztek. Az, hogy Navalij kiszabadul-e, talán a nemzetközi összefogáson is múlik, de még inkább az orosz ellenzékieken: tudnak-e megfelelő nyomást gyakorolni a diktatúrára.
Navalnij története azt üzeni nekünk, magyaroknak, hogy ügyeljünk: ne valósulhasson meg a rendszer orosz mintára történő átalakítása. A tiltakozó trió szerint a magyar ellenzéknek ilyen félnivalója még nincs, de a brutális pénzbüntetések a „renitens” viselkedésért azért jelzés értékűek. Nem hagyhatjuk, hogy ez tovább fajuljon! Navalnijt nem sikerült méreggel megölnie Putyinéknak, most más eszközökkel akarnak végezni vele.
Szijjártó Péter megakadályozta a közös európai uniós nyilatkozat létrejöttét, az egységes kiállást Navalnij szabadon bocsátásáért. A külügyminiszter itthon sem hazudtolta meg magát: kiállt a veszélyhelyzet indokolatlan meghosszabbítása mellett, aminek legfőbb célja éppen az lehet, hogy megtorpedózza az ellenzék kampányát, az előválasztás lebonyolítását.
A Navalnij melletti szolidaritás kifejezésének záró momentumaként a Külügyminisztérium bejárata előtti járdaszakaszra felfestették a „FREE NAVALNY” követelést, ami egyébként a három demonstráló pólóján is olvasható volt.
Felmerül az emberben a kérdés: mire és kire számíthat Navalnij? Arra, hogy a németek olyan gazdasági nyomás alá helyezik Putyint, hogy cserébe őt majd békén hagyják? Vagy esetleg az Európai Unió kemény kiállására – ami valljuk be, még akkor sem lett volna elegendő, ha a közös elítélő nyilatkozatot nem torpedózza meg Szijjártó?
Azt aligha hihette, hogy hazatérése után nem követnek el mindent az elhallgattatására. Így most az a kérdés: elérhet-e azzal bármit, ha mártírhalált hal? Elindíthat-e ez egy olyan tiltakozási hullámot, ami bármilyen pozitív változást eredményezhet az autokratikus orosz rendszerben. Egy biztos: az ellenzékiek, az esetleges felkelők a Nyugat katonai támogatására nem számíthatnak, egy háború kirobbantása vállalhatatlanul nagy ár lenne Európának az orosz demokratikus folyamatok elindulásáért.
