Mire már minden befuccsolt, és még csak kilátás sem volt arra, hogy esetleg munkát kap valahol, már remegett a keze a sok piától, és bizony mindenkinek tartozott, akkor jött a reménysugár egy padon felejtve. Felocsúdva a cseresznye és a kocsisbor kábulatából, látta meg az újságot a padon. Valamilyen hirdetési szórólap volt, vagy mi. Mivel olvasott ember volt, betűt ki nem hagyott, ha látott valahol, kényszeresen nekilátott kiböngészni, hátha talál valamit. Talált!
Igazgatót kerestek egy idősotthon vezetésére. Talált, süllyedt, ez nekem való, – gondolta, mert ilyesmi még nem volt.
– Mi van? -ordított fel ijedtében mit akarnak,- pályázatot ?
– Na hol is az a cím? Aztán rápillantott a bal karjára, ahol az óráját viselte, és rádöbbent, hogy neki nincs is órája, valahol elkallódott a nagy sietségben.
– Akkor gyalog megyek,- mert ugye egy vasa sem volt – nekiindult és kutyagolt vagy hat kilómétert.
– Hát te Füles, mit akarsz itt? Mert Fülesnek ismerte az egész város, költő volt ő, már egy verse meg is jelent a helyi újságban.
– Géza, drága haverom, majd megadom, komolyan mondom, nemsokára dől a lé, csak egy kicsit várj már. Füles beijedt, mert a város hírhedt behajtója és maffiása állt az ajtóban.
– Akkor meg minek jöttél?– Hát,- igazgatónak. Géza ránézett, elgondolkodott, aztán hátraordított valakinek:
– Rudi, gyere ide!
Rudi jött, westerncsizmában, olajozott hajjal és igen bamba szemekkel. Később aztán kiderült, hogy ez a Rudi amerikai-román-magyar, aki potencianövelő készítményekben utazott, és annyit keresett, hogy megvette ezt a balatoni elhagyott szállodát. Azért volt román-magyar, mert magyarul beszélni tudott, de olvasni azt, nem.
– No figyusz, – szólt a Géza – itt az új igazgató! Rudi ránézett, köpött egyet és azt mondta, jó!
Hát így lett Fülesből öregotthon igazgató. Mivel cucca nem volt, mondták neki, fürödjön meg, aludja ki magát, aztán másnap intézkednek. Reggel bementek a kisváros minden hájjal megkent zsidó ügyvédjéhez, alakítottak egy betéti társaságot, ahol Füles lett a beltag 1 százalékkal, 99 százalékkal meg Rudi a kültag. Aztán már meg is volt a cég. Az ügyvéd megírta az alapító okiratot, aztán elmagyarázta Fülesnek, hogy mi is a feladata. Aztán amikor a többiek kimentek, odasúgta Fülesnek:
– Vigyázz magadra te idióta, mert ezek még börtönbe juttatnak!
Géza aztán elmagyarázta, hogy feladtak egy hirdetést, hogy itt időseknek apartmanok eladók, 4 millió forintért, teljes ellátással, aztán ha jelentkeznek, akkor gyűjtse be a pénzt és adja oda Rudinak. Volt ott egy öreglány is, azt mondták, hogy ő a könyvelő, majd mindent intéz, Fülesnek csak alá kell írni a papírokat. Aztán kapott két borítékot, 100-100 ezer forinttal kibélelve, hogy jön majd a KÖJÁL, adja oda a főorvosnak, a másik borítékot meg a tűzoltó parancsnoknak, ha ide eszi a fene, mert kell az engedélyük. Neki is a kezébe nyomtak egy húszast, de megfenyegették, ha elissza, akkor azt élve meg nem ússza.
Este tényleg jött két ember, vizsgálódtak, jöttek, mentek jegyzőkönyvet írogattak. Mint kiderült, ők voltak a KÖJÁL. Füles elővette a borítékot, kezébe akarta adni a főorvos kinézetűnek, aki ordibált, hogy mit képzel őt nem lehet megvesztegetni, majd dérrel-dúrral távoztak.
Örült a friss igazgató, hogy majd azt mondja, odaadta a lóvét, ő meg szépen zsebreteszi, amikor csengettek.
Kinézett, hát ott állt a nem főorvos kinézetű fickó
– Itt hagyott valamit? – kérdezte jámborul Füles. Az ellenőrző ember meg rámordult, hogy a borítékért jött!
– Már ne haragudjon meg, de az előbb nem kellett neki!
– Maga tényleg ekkora barom? Kérdezte az ellenőrző higiéniás, nem tudja, hogy ez nem úgy működik? Odaadja nekem a borítékot, én meg a főorvos úrnak, mert így nem lehet őt korrumpálni.
Füles megint tanult valamit, aztán mivel eléggé kijózanodott, megkereste az öregotthonokról szóló törvényt, kétszer is elolvasta, és kicsit ideges lett. Már indult volna a legközelebbi kocsmába, amikor megint megszólalt a telefon, egy borgőzös hang kereste az intézményvezetőt. Eléggé nehezen értette meg, hogy azzal beszél. Elmotyogta, hogy ő a tűzoltó parancsnok és beteg, így aztán jelenjen meg a lakásán egy órán belül, mert nem lesz határozat!
A vezető beosztású egyén elég sokat káromkodva, most már kerékpárral, elment a megadott címre, ahol már várta a taj részeg parancsnok.
– A boríték itt van?-hörögte. Füles gyorsan átadta és már rohant is, mert félt, hogy ez a főcsővezető még leokádja.
Másnap elkezdtek jönni a kisöregek, és a hozzátartozóik, leperkálták a pénzt, / gondolván, hogy minél előbb szabaduljanak a vénségektől / a könyvelő lekönyvelte, adott valamilyen elismervényt és elmondta, hogy nemsokára kapnak értesítést. Rengeteg pénz volt a fiókban, és még csak dél felé járt. Füles fejében vészharagok búgtak, aztán fogta magát begyűrte az összes lóvét egy sportszatyorba és elvágtázott a legközelebbi bankba. Ott aztán lekötötte az egészet az intézmény nevére, kikötötte, hogy csak három hónap múlva lehet kivenni és csakis, ha mind a két aláíró jelen van.
Délután jött a Rudi, hogy elvigye a bejött összeget, mert hát az az övé. Füles közölte, hogy az az öregeké és különben is a bankban van! Erre bejött két melák és a megszeppent igazgatót jól megrugdosták, majd bevágták egy terepjáróba.
Budaörsön tért magához, egy fagylaltüzem irodájában.
– Sanyi bácsi vagyok,- szólalt meg egy drákói hang, a főnök, te piti kis gazember!
– Füles vagyok és igazgató, rebegte a félholt költő!
– Na, akkor halljam hová sikkasztottad azt a rengeteg pénzt!
A Bt. beltag aztán elmesélte az egész történetet Sanyi bácsinak, aki mint kiderült, a helyi maffia főnöke volt és nagyokat hallgatva vörösödő fejjel nézett Fülesre, aki már sírva magyarázta mit és miért tett.
Egyszer csak végtelen idő múlva halkan hátraintett, hogy hívják a bankot. Aztán Gézát meg a Rudit hívatta, és szólt!
– Mi nem vagyunk tolvajok, megértettétek? Nálunk a betyárbecsület szent! Mi nem vagyunk politikusok. Ez a kisember megvédte a pénzünket. Rudi meg ne lássalak ebben az országban többet. Takarodj!
Füles semmit sem értett, még akkor sem, amikor Sanyi bácsi meghívta egy fagyira és a kezébe adott egy köteg húszezrest.
– Te egy jó ember vagy fiam, menj keress valami munkát, nem vagy közénk való, most pedig hazavisznek és felejtsd el ezt az egészet, innen már az én dolgom rendet csinálni!
mi kicsiben, az a nagyban, ami nagyban, az a kicsiben is ott van!
Hermész Triszmegisztosz
