Sz. Gábor ott állt valahol az Erzsébet híd közepén és azon gondolkodott, vajon Ő ugorjon be a Dunába, vagy a telefonját dobja bele a felduzzadt, áradó hordalékos vízbe. Szorongatta a mobilt, a gondolatai pedig valahol messze jártak. Gábor villanyszerelőnek tanult, és mestere lett a szakmájának, mint mindennek amihez fogott. Már kisgyerekként is állandóan barkácsolt, épített valamit, igazi ezermester lett. Szülei egyszerű munkás emberek voltak , becsülettel nevelték húgával együtt, tisztességre , munkára . Gábor megnősült, neki is született két gyermeke, szinte a saját kezével építette fel a házukat, boldogok voltak, szépen gyarapodtak, amikor is úgy, 1998 nyarán beütött a bomba!
Kapott egy levelet, valamelyik ügyvédi irodától, hogy nagybátyja meghalt és ráhagyott három benzinkutat. Sz. igencsak meglepődött, mert szinte nem is emlékezett a rokonra, így elballagott az ügyvédhez, elolvasta a végrendeletet és innen már viharsebesen indultak be a dolgok. A benzinkutak nagyon jó helyen voltak, egy épülő autópálya közelében, hamar beletanult, mivel a felesége könyvelő volt, és ismerte a kiskapukat a biznisz nagyon beindult, főleg a gázolaj, az aztán hozta a pénzt Sokan tankoltak nála, itták a kávét és mivel Gábor igen jó modorú udvarias ember volt, és mindennap ott volt mindhárom kúton, sok embert megismert, sofőröket, kamionosokat, és főnököket akik a pálya építést irányították. Tőlük hallott először a homok ügyről !
– Az a kurva homok ,- riadt fel Gábor, akihez a hídon odalépett egy férfi és megkérdezte – csak nincs valami baj, rosszul van?
– Nincs nincs, csak a vizet nézem – felelte ijedten Sz. és továbbsétált, közben remegett keze-lába.
A kúton mesélte el az a kikent faszi, hogy mekkora üzlet manapság a homok. Ugyanis az útépítéshez kell kő, és homok. A kőbányák már magántulajdonban vannak ráadásul egy párt kezében , de a homok állami tulajdon. Erre jött rá a másik, éppen hatalmon lévő párt, hogy akkor egyezzenek meg, a kő maradjon az akkori ellenzék kezében, nekik meg akkor kell a homok, így egyből privatizálták bányákat. Így aztán az addig köbméterenként 300 forintos homok ára egyből nyolcszáz lett .
Gábor élve az alkalommal, rögtön vett is vagy öt homokbányát az államtól, mert lehetett jó pénzért, aztán pár teherautót és már hordták is a homokot az épülő úthoz. Már az sem zavarta, hogy arrafelé nincsen kőbánya így aztán kő helyett homokkal erősítették meg az alapot, majd arra ment a beton. Csak az volt a baj, hogy a homok hamar kiszárad és akkor, pár éven belül szó szerint ketté törnek a gyengébb szakaszok.
Sz, rájött, hogy ha ez az üzlet ilyen jól beindult, akkor menne ez jobban is. Karácsonyra elhalmozta újdonsült barátait ajándékokkal. Milliókat költött csupán csak azért, hogy befogadják maguk közé. Közben tanult és tanult, figyelt, megtanulta mi az a lízing, melyik az a bank ahol nagy hiteleket lehet felvenni, persze némi ellenszolgáltatásért, Így aztán – mivel már volt miből – kapott a bankvezér vadi új Mercédeszt, legújabb televíziót, egy kis szőlőt Badacsonyban, és minden simán ment. A pénzt naponta utalták, hogy miért, az fel sem tűnt neki, – gondolta így megy ez !
Gábor lízingelt száz ! teherautót, munkagépeket, és már bent is volt a sűrűjében a jól tartott „haverok” meg hozták a munkát. Sz. nagyvállalkozó lett !
– Ott kellett volna megállnom, Apu könyörgött álljak le, mert ez már korrupció , nem is értettem honnan ismeri ezt a kifejezést, az asszonynak persze tetszett, dőlt a lé, ő is kapott masnival átkötött sport mercit karácsonyra – emlékezett vissza Sz, majd hirtelen belevágta a telefonját a zavaros Dunába.
Ugyanis telefonálnia kellett volna,- kapott rá egy órát!
Mert már nem tudott leállni megsúgták fentről, hogy olcsón lehetne szénbányákat venni, mert a Mátrai erőmű be fog indulni, és oda aztán kell az olcsó szar minőségű lignit, vágjon bele! Felhívott egy-két illetékes urat, innen is, onnan is, mindegyik biztatta vágjon bele, de rögtön, – de róluk azért ne feledkezzen meg .
– A rohadékok, nézett a telefonja után, ekkor húztak be a csőbe, mert már sok voltam nekik, féltek, hogy a fejükre növök én meg voltam olyan hülye, hogy bevettem! Igaza volt apámnak a politika szemét dolog én meg beletenyereltem.
Ugyanis K. elvtárs, most már úr aki ipari miniszter is volt az átkosban is, meg most is, élet halál ura a szénbányászat terén, megtudta, hogy van egy kis senki, akinek kellenének az ő kinézett bányái!
Gábort egy napon telefonon hívták, a képviselőházból! Csodálkozott is, honnan tudják a számát . Berendelték másnapra reggel kilencre. Ment, mert azzal már tisztában volt, hogy ezekkel nem lehet packázni!
Megállt valahol a Blahánál a vadi új kocsijával, gyalogolt, mert akkor tudott gondolkodni. A Fehér házba érve átkutatták, megtapizták, elkérték az összes iratát, majd felkísérték egy hatalmas irodába. Ugyanis K. elvtárs, most már úr aki ipari miniszter is volt az átkosban is, meg most is, élet halál ura a szénbányászat terén, megtudta, hogy van egy kis senki, akinek kellenének az ő kinézett bányái!
Gábort egy napon telefonon hívták, a képviselőházból! Csodálkozott is, honnan tudják a számát . Berendelték másnapra reggel kilencre. Ment, mert azzal már tisztában volt, hogy ezekkel nem lehet packázni!Megállt valahol a Blahánál a vadi új kocsijával, gyalogolt, mert akkor tudott gondolkodni. A Fehér házba érve átkutatták, megtapizták, elkérték az összes iratát, majd felkísérték egy hatalmas irodába.
– Nem is tudom hányan voltak, próbált visszaemlékezni Gábor csak a miniszterhelyettest ismertem futólag, és K. elvtársat akit már láttam fényképeken. Le sem ültettek, még arra sem voltak képesek.
-Sz. úr,- szólalt meg halkan K. megvesszük a bányáit
-Az én bányáimat? Sápadt el Gábor.
-Igen, egy forintért! Gondolkozzon, kap egy órát és mi hívni fogjuk! Jól gondolja meg, mit válaszol, viszontlátásra .
Nem is emlékezett, hogyan ért el a kocsijához, beleült és hazafelé menet, csak az járt az eszében, hogy nem adom, nem adom! Nem szólt senkinek, mi is történt, Fentről se hívták, gondolta ennyi volt, próbálgatták. Másnap úgy tíz után kereste a könyvelője, hogy nem jött át a pénz a bankból , aztán a következő nap sem jött . Hívta az igazgatót, házon kívül volt. Már csak annyi pénze volt, hogy feltöltette a kutakat gázolajjal, hogy tudjanak tankolni a teherautói.Egy hétre való üzemanyaga volt, és ezalatt az egy hét alatt senkit nem tudott elérni.
Aztán megértette, -vége ! Kisétált a lovardába, megsimogatta a kedvenc lovát, majd keresett egy erős kötelet !
Epilógus !
Amikor mentem hazafelé a szüleimhez, láttam , hogy a város határában az egyik benzinkút mögött rengeteg teherautó áll, meg munkagép. Több hét múlva betértem tankolni és kérdeztem a kutast miért áll itt ez a sok majdnem vadonatúj gép.
-A volt főnöké volt, viszik vissza Németországba !
