Olvasom Márai Hallgatni akartam című remek könyvét, ami 1938-cal, az Anschlussal kezdődik. Miután a németek március 12-én bevonultak Ausztriába, s másnap törvénybe iktatták a két ország egyesülését, április 10-re kiírtak egy népszavazást, amelynek egyetlen kérdése volt: „Egyetértesz Ausztria és a Német Birodalom március 13-i újraegyesítésével és megszavazod a mi Adolf Hitlerünk listáját?”
Érdemes megnézni a szavazólapot! Még ha a kérdés az adott helyzetben korrekt is lenne – nagyon nem az –, a megadott körök nagysága világosan megmutatja, hogy az igen a „helyes” válasz.
Szóval erről jutott eszembe – és nem, egy pillanatig sem akarom a mai magyar helyzetet az akkori némettel összevetni –, hogy a választási csalásnak nagyon sokféle formáját ismerjük. A tényleges szavazatok durva meghamisítása, az úgynevezett láncszavazás (trükk arra, hogy ellenőrizni lehessen, a lefizetett szavazók valóban arra voksolnak-e, akire „kell”), a szavazók buszoztatása, kárpátaljai magyarok tucatszámra bejelentkeztetése egy adott magyarországi lakcímre – ezeket nyilván mindenki ismeri.
Persze vannak ennél finomabb, legális, ezért bizonyos értelemben még alávalóbb módszerek is. A mi derék kétharmadunk például a legnagyobb nyugalommal áttolta a törvényhozáson a levélszavazatok „földrajzi megosztottságát”, meg a választókörzetek átszabását.
Előbbi esetben arról van szó, hogy míg a biztos Fidesz-bázisnak számító kárpát-medencei magyarság kényelmesen, levélben szavazhat, addig a sokkal heterogénebb, az EU-ban munkát vállaló magyaroknak adott esetben többszáz kilométert kell utazgatniuk, több órát sorban állniuk, ha meg akarják buktatni (kisebb valószínűséggel: megerősíteni) az Orbán-rezsimet.
A választókerületek átszabása egy másik mocskos trükk. Itt az történt, hogy a tapasztalatok szerint ellenzéki dominanciájú körzeteket megnövelték, a kormánypártiakat lecsökkentették, vagyis az egyéni mandátumok esetében a kormányoldalon jóval kevesebb szavazó elég ahhoz, hogy jelöltjét a parlamentbe juttassa.
Nem kétséges, 2014-ben és 2018-ban az ellenzék bénázása mellett ez is kellett a Fidesz kétharmadához. De most más szelek fújnak, az ellenzék egységesebb és a Momentummal megerősödött, azaz esély van a kormányváltásra. És ha ezt elérjük, akkor garantálható, hogy a választási törvényt is megváltoztatjuk. Nem olyanra, hogy mostantól nekünk lejtsen.
Igazságosra.
