Joe Bidennek elég sok a tennivalója és a gondja. Azt gondolom, az Egyesült Államok új elnökének azt lesz a legnehezebb elérnie, hogy hazája egymás ellen hergelt erői, a trumpisták és anti-trumpisták között valamilyen szinten helyre álljon a béke.
Van egy rossz hírem: a mi problémánk sokkal nagyobb, mint az amerikaiaké. Nálunk nem az utóbbi pár évben szakadt ketté a nemzet, hanem sokkal régebben. A repedések már a rendszerváltáskor is jó nagyok voltak – lásd még MDF-SZDSZ (v)iszony –, de igazából a 2002-es választások után („a haza nem lehet ellenzékben”) mélyültek szakadékká.
Saját bőrömön is tapasztalom, a családban gyakorlatilag nem lehet politikáról beszélni (És mi nem politika? Minden az! Na jó: szinte minden…), anyám szemében jobboldali, anyósom szemében baloldali elhajló vagyok. Arról nem is beszélve, hogy nem egy ismerősömmel meg kellett szakítanom a kapcsolatot a facebookon, vagyis letiltottam őket, mert olyan elképesztő módon elfogultan nyilatkoztak meg minden kérdésben, olyan rettenetesen korlátozottan gondolkodtak mindenről, hogy azt már nem lehetett elviselni.
Azt gondolom, hogy a jelen Magyarországának ez a legnehezebben kezelhető problémája: „leszoktatni” arról az embereket, hogy fekete-fehérben lássák a világot, hogy egyetlen igazságot legyenek csak képesek elfogadni, hogy képtelenek legyenek a párbeszédre. Akármi is lesz a 2022-es választások végeredménye, az új kormánynak – akár az ötödik Orbán-kabinet, akár egy vadiúj koalíció lesz – első dolgaként ezen kell elkezdenie dolgozni.
Nem tudom, hogy előbbinek van-e hozzá akarata (eddig nem ezt láttam), az utóbbinak pedig képessége.Egyet biztosan ígérhetek: a Momentum nem fekete-fehérben látja a világot. Sőt még csak nem is kizárólag lilában…
