Gyerekkoromban, ahogy mindenki más a lakótelepen, a kenyeret a közeli ABC-ben vásároltuk. Ha jól emlékszem, sokáig csak egyféle kenyeret lehetett kapni. Fehér kenyér, 1kg, készült: Miskolci Kenyérgyár. Ez állt a címkéjén. Finom volt, puha és napokig nem vettünk másikat. Legjobban melegen szerettem. Az édesanyám levágta a dumóját. Azt ettük az öcsémmel. A kenyérgyár a mai napig működik, igazi szocreál épület. Már egy kilométerről érezzük a készülő kenyér illatát, amikor elmegyünk mellette útban édesanyámhoz. 30 éve, amikor Budapestre költöztem, 2 dolgot volt nagyon nehéz megszoknom, a víz és a kenyér ízét. A vízét mára már elfogadtam, de a kenyéré idővel egyre rosszabb lett. Néhány éve gyakorlatilg ehetetlen a bolti kenyér. Szinte mindegy, melyik nagy láncnál vásároljuk. Házi jellegű, kovászos, paraszt kenyér. Ugyanúgy jóformán ehetetlen, vághatatlan, penészízű borzalom. Ráadásul másnapra már zöldülni kezd, bepenészedik.
Néhány éve rászoktunk, hogy kenyeret sütünk. Kezdetben ritkábban, nem is mindig sikerült jól, de az utóbbi időben már rendszeresen. Főleg miután rájöttünk, hogy kell jó kovászt készíteni. Tavaly decemberben a palotai piacon észrevettünk egy pékséget. Gondoltuk, egy próbát megér. Azóta, ha nem sütünk, odajárunk. Talán jobb is a kenyerük, mint volt gyerekkoromban.
Önök szerint, hol sütik a XV. kerület legjobb kenyerét?
