Cikkek sorozata született az utóbbi időben arról (persze nem a kormánymédiában), hogy Magyarországon sok tekintetben állami szintre emelkedik a homofóbia. Dúró Dóra darálgat, a miniszterelnök „el a kezekkel a gyerekinktől!” felkiáltással figyelmeztet, s bizony a tervezett jogszabályi változások is ebbe az irányba mutatnak. Ez utóbbinak most csak egyetlen szeletéről, az örökbefogadásról elmélkednék.
Idehaza, köztudott, azonos nemű párok nem fogadhatnak örökbe gyereket – elvben. Gyakorlatban igen, de papíron ilyenkor valamelyik szülő egyedülállóként fogad örökbe (párja ugyanakkor az egész folyamatban aktívan részt vehet, együtt járhatnak például a felkészítő tanfolyamra), a partere utólag lesz a gyerek mostohaszülője (ha bejegyzett az élettársi kapcsolat) vagy nevelőszülője.
Mind ez ideig úgy nézett ki a dolog, hogy aki örökbe akar fogadni, felkerül egy úgynevezett megyei listára. Ha az adott megyében akad egy örökbefogadható gyerek, akkor először a házastársaknak – vagyis a hetero pároknak – van lehetőségük az örökbefogadásra, ha ők nem tartanak rá igényt, akkor következnek az egyedülállók; a ténylegesen azok vagy azonos nemű kapcsolatban élők. Amennyiben a megyében senki nem akar örökbefogadó lenni, a gyerek felkerül az úgynevezett országos listára, s ott is ugyanez a sorrend. Ez egy hosszú és rendkívül bürokratikus folyamat, sokszor évek telnek el, mire a gyereknek találnak szülőt. Ha nem sikerül idehaza, még marad a külföld, mint lehetőség, ha meg az sem, akkor jön a legrosszabb megoldás: az állami gondozás.
Ebben a rendszerben eddig is súlyos hátrányba kerültek az azonos nemű párok (meg persze az egyedülállóak), de a kormány asztalán lévő törvénytervezet még tovább nehezítené a helyzetüket, ugyanis ebben az áll, hogy ha a megyei listára kerülő gyerek nem kell „szabályos párnak”, akkor azonnal átkerül az országos listára.
Ennek nyilvánvaló következménye, hogy akik nem házastársként akarnak örökbe fogadni, azoknak többnyire csak idősebb, sok esetben fogyatékos és elsősorban roma gyerekek jutnak.
Kimondva, kimondatlanul ez azt jelenti: a szülők megítélésénél nem a rátermettség, a gyereknek biztonságot nyújtó környezet, az egymást és a kicsit szerető szülők számítanak elsősorban, hanem a heteronormativitás. Apu, anyu, gyerek – ez így kerek!
Pedig – és ezt számtalan kutatás bizonyítja – egyrészt a meleg párok gyermekei ugyanolyan eséllyel lesznek heterók, mint a „hagyományos” házaspároké. Másrészt, s erre is vannak mértékadó tanulmányok: az azonos nemű párok által nevelt gyerekek gyakkan boldogabbak és sikeresebb felnőttek lesznek, mint a hetero szülőké.
Márpedig – és ezen a NER-ben sincs vita – a gyerekek sorsa a legfontosabb.